Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)
utat keresi, ki akar bennünket szakítani az önzés bilincseiből, a közönyből, meg akar óvni az elkülönülés, elzárkózás, önmagunkba fordulás csábításától. Az Én új dimenzióit mutatja fel - nevezetesen azt, hogy az Én nem csupán magányos egyén, hogy az Én egészébe beletartozik a Másik is, s ezáltal újfajta személyiséget, létet alkotnak. III. A Másokhoz fűződő viszonyunk következő nagy fordulópontja a XX. század utolsó dekádjához kötődik. Ekkor veszi kezdetét a multikulturális világ ma is érvényes korszaka, amelybe már gazdag tapasztalatokkal felvértezve lépünk:- a reneszánsz ráirányította az európai gondolkodást a Mások - az Európán kívüli kontinensek más fajú, más vallású embereinek - jelenlétére;- az antropológiai kutatások nyomán ismereteket szereztünk más társadalmakról és kultúrákról, azok rendkívüli sokszínűségéről, bonyolultságáról és magasrendű értékeiről;- végül pedig Lévinas filozófiája figyelmünket a Másikra mint egyénre, személyiségre irányítja (az antropológia inkább közösségeket, csoportokat tanulmányozott, írt le), a megismételhetetlen személyről beszél, akit nem elég csupán észrevenni, de élettapasztalatunk részévé is kell tennünk, és felelősséget kell érte vállalnunk. Új korszakba léptünk, új helyzetben vagyunk tehát. Mi vezetett ennek kialakulásához? Milyen összetevőkből keletkezett? A kérdésre adott minden válasz csupán próbálkozás lehet, minthogy saját jelenünkről van szó, amelyben minden változik, méghozzá olyan iramban, hogy nagyon nehéz bármiféle értelmes és mélyebb gondolatot megfogalmazni. Ez az új korszak, amelyet a tömegtársadalomból a planetáris társadalomba való átmenet időszakának is nevezhetünk, akkor jön létre, amikor egyszerre két jelenség találkozik: egyfelől felgyorsul és világméreteket ölt az elektronika, a kommunikáció forradalma, másfelől felbomlik a hidegháborús világrend. Ennek következtében bolygónk nyitott térré válik, mindenesetre - potenciálisan nyitottá. Úgy vélem, ez hatással lesz az emberiség sorsának további alakulására, legalábbis a következő évtizedekben. Mindenekelőtt is megváltozik a Másokhoz fűződő viszonyunk. Öt évszázadon át Európa uralta a világot. Uralta nemcsak politikai és gazdasági téren, hanem - kulturális szempontból is. Ráerőszakolta a Másokra a maga vallását, meghatározta a törvényeket, az értékrendet, a viselkedési normákat, a nyelvhasználatot. Viszonyunk a Másokkal mindig aszimmetrikus, a mi oldalunkról nézve állandóan fensőbbséges, ellentmondást nem tűrő, atyáskodó volt. Az egyenlőtlen, igazságtalan berendezkedésnek ez a hosszú, öt évszázados fennállása a résztvevők között számos megszilárdult szokást alakított ki. A XX. század közepe táján azonban kezd felbomlani a gyarmati rendszer, a világ lakosságának kétharmada, legalábbis névlegesen, elnyeri a szabad állampolgár státusát. Újra gyökereikhez nyúlnak, felélesztik kultúráikat. Egyre büszkébben hangsúlyozzák kultúrájuk jelentőségét, s merítenek belőle erőt. A még 13
