Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)

emberek. A Másokhoz fűződő viszonyunkban, kapcsolatrendszerünkben egy fokkal följebb léptünk. A helyszíni kutatásoknak, jóllehet nagyon fontos és pozitív szerepet játszottak az emberiség családjával kapcsolatos ismereteink bővülésében, volt két gyenge pontjuk, amelyek miatt időnként zsákutcába jutottak. Először is - minden antropológus rendszerint egy, általában kis létszámú tör­zset vizsgált és próbált leírni, pedig ez idő tájt (a XIX. és a XX. század fordulóján) csupán Afrikában több ezer ilyen törzs élt. Ráadásul csakhamar kiderült, hogy e közösségek többségének saját, különálló struktúrája, hagyományrendszere, mi több, saját nyelve van, és hogy az egyik törzsben szerzett tapasztalatok alapján nem lehet leírni egy másik törzset, vagyis az egyedi, külön-külön végzett meg­figyelések nem összegződnek koherens, egész képpé. Hiába léteztek különálló kockák, nem lehetett belőlük jól kivehető mozaikot összerakni. Másodsorban - a kutatók a hagyományos kultúrákat úgy próbálták feltárni, megismerni, mintha azok tiszta formában, olyan ősi állapotban léteznének, ahogyan évszázadok óta: magányosan, elszigetelődve. Statikus, mozdulatlan, egyszer s mindenkorra adott struktúrákként írták le őket, pedig a valóságban, különösen a mi modern korunkban, állandó változásoknak, folyamatos, néha gyökeres átalakulásoknak voltak kitéve, és mire például Evans-Pitchard elju­tott oda, hogy leírja a zande törzset, az már egészen másként festett, vagy talán teljesen szét is szóródott, elszakadt egykori kultúrájától, megvált isteneitől. Bekövetkezik ugyanis a gyorsított és fokozott migrációk időszaka, amikor millió és millió ember költözik városba, elnéptelenedik a hagyomány támasza: a falu, mert lakóit éhínség, polgárháború, aszály és sokféle járvány tizedeli. Az viszont, akit a harmadik világ nagyvárosaiban látunk és ismerünk meg, az már egy másik Másmilyen - nehezen meghatározható, hibrid kultúra terméke, különféle, egy­mással szembenálló világok sarja, elmosódott körvonalú, ingatag tulajdonságú, heterogén lény. Manapság leggyakrabban ilyen Másokkal találkozunk arrafelé. Most ejtsünk szót arról az áttörésről, amelyet Emmanuel Lévinas filozófiája eredményezett. Ezt a filozófiát én egyfajta reakciónak tartom a XX. század első felének eseményeire, főleg a nyugati civilizáció változásaira és válságára, külö­nös tekintettel az emberi kapcsolatok, az Én és a Mások kapcsolatának krízisére, elsorvadására. A Mások, a másmilyen emberhez fűződő viszonyunk kérdése - ez Lévinas reflexióinak egyik fő témája. Az ilyen megközelítés jelentősége és szük­ségessége felmérhetetlen. Az I. világháború kitörésekor Lévinas 8 éves, a második világháború kitörése­kor 33 éves. Felnőtté érése tehát egybeesik azzal az időszakkal, amikor Európában kialakul a tömegtársadalom és létrejön két totalitárius rendszer - a kommuniz­mus és a fasizmus. A tömegtársadalom emberét a névtelenség, a közösségi köte­lékek hiánya, a Mások iránti közöny jellemzi, saját kulturális gyökereinek elvesz­tése miatt pedig a védtelenné válás, a rosszra való hajlam annak minden tragikus következményével; ezek legembertelenebb jelképe lesz a holokauszt. Ezzel a Mások iránti közönnyel, amely rendkívüli körülmények között Auschwitzhoz vezető atmoszférát teremt, Lévinas a maga filozófiáját állítja 11

Next

/
Thumbnails
Contents