Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 1. szám - Rifiberg, Klaus - Miszoglád Gábor - Soós Anita: Krónika: Kifelé a semmiből (próza); Új házasok; Szabadkikötő (versek); Krónikus ártatlanság (elbeszélés)

segélykérő pillantást küldtem Tore felé, aki fejét kicsit félrebillentette, így érezhette Helle hajának illatát. Sajnálkozva tekintett rám.

Hellével való megismerkedése után Tore egy kicsit visszafogottabb lett. Nem mintha idegenné vagy hideggé vált volna, de már nem volt olyan hangadó az iskolában. Még mindig vitathatatlanul őt tekintettük vezérünknek, de érettebbé, nyugodtabbá vált. Támaszkodni lehetett rá, és olimposzi sugárkoszorú vette körbe alakját. Nem magához ragadta a vezér szerepét, egyszerűen mindenki kívánságát kielégítve észrevétlenül bele- siklott a szerepbe.

Helle változtatta meg, anélkül, hogy bármi különöset tett volna. Mágikus ereje, mely az anyjából áradó veszéllyel egyenes arányban nőtt, alakította Torét, így a fiú még nagyobbnak látszott.

Ritkán maradtam kettesben Hellével. Csak hármasban találkoztunk. Egy aranyló szombat este mindkettejüket vörösborra hívtam. Fél nyolckor csöngettek, az ajtóban Helle állt, egyedül. Kinéztem az indián után, de nem volt ott. Idióta arckifejezésemet látva Helle rám nevetett, mire végre összeszedtem magam és bevezettem.- Hol hagytad Torét? - kérdeztem esetlenül.- Kicsit késik - felelte.- Vagy úgy - dadogtam felettébb értelmesen.

Miközben kibújt a kabátjából, elmesélte, mi történt.- A villamos felé menet a sárkányos szökőkút peremén egyensúlyozott és belecsúszott. Hangos kacagásban tört ki, én először bambán álltam, aztán kezdtem megérteni a történteket.- Látnod kellett volna, Janus, látnod kellett volna! - meggörnyedt a nevetéstől, így meztelen háta kivillant a haja alól.- Egészen a melléig vizes lett. Belefeküdt és pancsolt, mint egy hatalmas óvodás.

Mindketten nevettünk, mire anyám kijött az előtérbe megkérdezni, mi történt.

Helle a nevetéstől szinte fuldokolva köszönt, és megmagyarázta a kacagásorgiát.- Rettenetes - válaszolta anya a rá jellemző komolysággal, mellyel házasságuk alatt apám fertőzte meg.- Hazament ruhát váltani - folytatta Helle. Aztán útban a szobám felé elmesélte, hogy is történt a dolog. A városháza felől gyalog mentek, amikor Tore megpillantott egy magányos galambot átszállni a tér felett. Meg akarta fogni, hogy örök szerelme jeléül a lánynak adja. Mivel nem sikerült elkapnia, másként akarta bebizonyítani szerelmét, az amager-i buszra várók legnagyobb megdöbbenésére hirtelen felugrott a szökőkút peremére. Mindkét karját kitárta, és teli torokból kiabálva sétált körbe; amikor éppen meg akart kapaszkodni az egyik kiszögellésben, megbotlott, és lábbal előre a vízbe esett. Az emberek megzavarodtak, fogalmuk sem volt, mit kellene tenniük. Az esés veszélyesnek tűnt, hiszen akár lábát is törhette volna. De indián hamarosan segítség nélkül kimászott, és karját győzedelmesen emelte a magasba, mintha a tömeg éljenzését fogadná, majd csuromvizesen lemászott Helléhez. A lány szinte tombolt a sokktól, és hazazavarta nadrágot cserélni. A fiú kedvese reakciójától megszeppenve, víztől cuppogó cipőjében boldogtalanul elrohant, vizes nadrágszárát szinte húzva maga után. Helle pedig felszállt a villamosra, hogy Janus ne várjon rájuk hiába a vörösborral. És azért is, hogy kicsit megbüntesse Torét. Most azonban egész testében rázkódva nevetett.

A nappaliból behoztam egy kényelmes széket, és leültettem. Én magam az íróasztalszékre telepedtem, és ahogy a nevetési roham után ott pukkadoztunk, rádöbbentünk, hogy életünkben először maradtunk kettesben.

Világosszürke szoknyát viselt, piros, hátul gombos pulcsival.

33