Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Rifiberg, Klaus - Miszoglád Gábor - Soós Anita: Krónika: Kifelé a semmiből (próza); Új házasok; Szabadkikötő (versek); Krónikus ártatlanság (elbeszélés)
Helle számára teljesen természetes volt a szünet, de aztán észrevette, hogy én furcsán nézek és fészkelődöm.- Megkínálsz egy cigivel? - kérdezte. Felugrottam, és mindenfelé kerestem, mert teljesen megfeledkeztem róla, hogy vettem egy csomaggal, melyet ki is tettem a vendégeknek. Közben ő már kiszolgálta magát, én pedig tovább szerencsétlenkedtem a meggyújtásával. Aztán én is vettem egyet, a szünet így még hosszabbra nyúlt.- Hogy van az édesanyád? - kérdeztem a magam zseniális módján. Hirtelen egy árnyék lépett közénk, megállt, meglegyintett, majd eltűnt, Helle pedig rezzenéstelen arccal felelte, hogy jól. Némán cigarettáztunk tovább. Bekapcsoltam a kisrádiómat, bár tisztában voltam vele, hogy Torénak nem fog tetszeni, ha megérkezik. Gyűlölte a beszélgetés helyett lármázó masinákat. A helyzetet csak tovább rontva az előző stílusban folytattam:- Szerintem anyád nagyon kedveli Torét. Helle szúrós szemmel nézett rám.- Gondolod? Tekintete nyílt volt, de amint kimondta a reménykedő szavakat, máris kifejezéstelenné vált. Furcsa viktoriánus beszélgetésbe keveredtünk, de a labdát feldobtam, és most tanácstalanul keringett a levegőben, mintha nem tudná eldönteni, hol érjen földet. A szavak fölöslegesek voltak, hiszen mindketten tisztában voltunk vele, hogy Junkersen asszony esetében nem beszélhetünk szeretetről vagy utálatról. Belőle teljesen hiányzott a rokon- és ellenszenv érzése, ő egyszerűen birtokolt, és amit nem birtokolhatott, azt gyűlölte. Helle szemében egy csapásra kialudt a vidámság, mely a Városháza szökőkútjából csuromvizesen kimászó Tore látványától gyulladt. Helyette félelem parázslott valahol a pupillájában, mint valami gyenge, elhaló láng. Hajának fénye eltompult, és arcából egy pillanat alatt minden szín kiszökött. A lábam alól kicsúszott a talaj, kiléptem a sötétbe, és a felismerés, hogy mindketten ismerjük az erőt, mely veszélyként leselkedik világunkra, és nem tudjuk irányítani vagy megérteni, az összetartozás boldogtalan érzésével töltött el minket. Tekintetünk egy pillanatra keresztezte egymást a levegőben, de én lesütöttem a szemem és eszelősként babráltam a poharakkal, valamint az ajándékba kapott Chiantival. Korábban már kihúztam a dugót, hogy a bor levegőt kapjon, aztán újra bedugtam, és most olyan lassan vettem ki, hogy az már végtelenségnek tűnt, eközben a cigaretta füstje csípte a szememet, és könnyet csalt a szemem sarkába. A helyzet szinte pattanásig feszült. Csöngetés oldotta fel, és Tore kis idő múlva széles karmozdulatokkal betrappolt a szobába, kék nadrágot és zakót viselt, melyet egyébként utált és sosem hordott.- Konfirmáción voltam - harsogta vidáman. - A Sárkányos kútban, aztán elvesztettem a borostyánpálcámat, és alá kellett merülnöm érte. De rátaláltam. A hálás polgárok aranyszékben hoztak egészen idáig! - Átcaplatott a szobán, átölelte Hellét, elhelyezkedett az ölében és elordította magát:- Vörösbort, Janus, vörösbort ide! Soós Anita fordítása 34
