Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bereznai Zsuzsanna: Jézus dicsértessék! (Bárth János: Jézus dicsér-tessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai)
Bereznai Zsuzsanna Jézus dicsértessék! Bárth János: Jézus dicsértessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai Dicsértessék az Úrjézus szent neve! Újhold! Újkirály! Adjon az Úristen jó napot, Jó hónapba' jó heteköt, Jó hetekbe' jó napokat, Jó napokba' jó órákot, Jó órákba' jó perceket, Jó percekbe' jó pillanatokat! (A varsági Tamás Dobogós Márton újholdköszöntője) Rendkívüli szaktudományos érték és tematikus különlegesség jellemzi dr. Bárth János kecskeméti néprajzkutató legújabb könyvét. A Jézus dicsértessék! című, 365 oldal terjedelmű tanulmánykötet a székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományait tárja az olvasók elé: a téma szinte minden egyes apró részletébe betekintést nyújtva, ugyanakkor mégis könnyen áttekinthető, módszertani szempontból korszerű rendszerbe foglalva. A magyar vallási néprajzi szakirodalomban eddig még nem jelent meg ehhez hasonló nagyságrendű, egyetlen település vallási népéletét a maga sokszínűségében, tematikus teljességében feldolgozó munka. Ez a minősítés első hallásra talán túlzásnak vagy hihetetlennek tűnhet, hiszen a magyar vallási néprajzkutatást kiváló szakemberek művelik, s napjainkban is számos jelentős vallási néprajzi sorozatkiadvány és tanulmánykötet lát napvilágot az itthoni és a határon túli magyarságról egyaránt. A XIX. század végén - a XX. század elején végzett hazai kutatások ugyan még nem rendelkeznek a ma korszerűnek tekinthető módszertani jegyekkel, noha voltak erre nézve sikeres próbálkozások. A XX. század közepétől, a II. világháború utáni évtizedekben pedig - a közismert politikai okoknál fogva - a vallási néprajzi kutatás úgyszólván nem is létezett, a szakma peremterületére szorult. Nemcsak a publikálásra nem volt megfelelő lehetőség, hanem magának a néprajzi gyűjtőmunkának is számos „technikai" akadálya volt. Nap mint nap párttitkárokat kellett győzködni arról, hogy egy-egy településen kutatómunkát lehessen végezni a különböző vallási közösségek körében. De kockázatos vállalkozás volt még az is, ha egyetemi tanár tartott vallási néprajzi előadást - nem egy esetben a rendőrségen kellett utólag magyarázkodnia. Az ilyen következmények kivédése érdekében gyakorta különféle „fedőcím" alatt hirdettek meg vallási témájú egyetemi előadásokat még az 1980-as években is. De a kutatások kezdeti nehézségeit az is okozta, hogy a vallási néprajz igen összetett, speciális háttérismeretet kíván. Nem véletlen, hogy e tudományszak első művelői tudós egyházi emberek voltak. Viszont annak a korosztálynak a tagjai, akik a II. világháborút követő évtizedekben vallásos környezetben nőttek fel, csak nagy ritkán vagy különféle kerülőutakon juthattak el az egyetemig. Akit pedig ateistaként ragadott magával a tudásvágy, az nem rendelkezett azzal a nélkülözhetetlen, alapvető ismereti háttérrel, amelynek túlnyomó többségét pusztán könyvekből akkor még nem lehetett elsajátítani. A népi vallásosság kutatásának módszertana is összetett dolog. 96
