Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kolozsi Orsolya: Tapogatózás (Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém. Beszélgetés Nádas Péterrel)
Kolozsi Orsolya Tapogatózás Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém. Beszélgetés Nádas Péterrel „A dialógus nem más, mint tapogatózás." N. P. A Mihancsik Zsófia által készített interjúsorozatot tartalmazó kötet megjelenését rendkívüli várakozás előzte meg, hiszen sokan bíztak abban, hogy a beszélgetés majd valamiféle segítséget nyújt, fogódzót biztosít az előző évben boltokba került, a kritikát alaposan megosztó és igénybe vevő óriási terjedelmű regény, a Párhuzamos történetek értelmezéséhez. A szakmabeliek számára a beszélgetés természetesen nem volt ismeretlen, hiszen 1997-ben több részletben elhangzott a Magyar Rádióban, akkoriban azonban még a regény nem volt ismert, így a két szöveg egymásra olvasása csak most, a Jelenkor Kiadó jóvoltából vált lehetővé. Bár az interjúkötet kétségtelenül gazdagíthatja, esetleg új irányokba mozdíthatja a regénytrilógia interpretációját, túlzó leegyszerűsítés volna a beszélgetést kizárólag a Párhuzamos történetek műhelynaplójaként olvasni, hiszen témái ennél jóval szerteágazóbbak, gazdagabbak. A jól ismert barthes-i gondolat, a Szerző halálának térnyerése óta mintha egyre kevesebb igény mutatkozna az alkotók életrajzaira, naplóira, a velük készült beszélgetésekre, azaz olyan anyagokra, melyek a művész életének jelentősebb mozzanatait, gondolkodásának, világlátásának fontosabb irányait foglalhatják magukba. A szövegek interpretációja során az alkotót radikálisan figyelmen kívül hagyó iskolák számára azonban rendkívüli meglepetéseket tartogathat a tárgyalt kötet, mely kiváló bizonyítéka annak, hogy ha a szerző véleménye és saját műveinek értelmezése nem is kizárólagos, de mindenképpen fontos és megkerülhetetlen része lehet a különféle interpretációknak. Mihancsik Zsófia és Nádas Péter beszélgetése ugyanis egyáltalán nem irodalmi „intimpistáskodás", nem bul- várjellegű betekintés egy alkotó személyiség hétköznapjaiba, hanem szigorúan teoretikus alapozottságú vizsgálódás, ahol Nádas Péter elsősorban nem mint magánember, hanem mint író áll a középpontban. Mihancsik Zsófia kérdéseire adott, világnézeti problémákra és írói praxisra - és természetesen ezek összefüggéseire - vonatkozó válaszai legalább olyan elméleti igénnyel fogalmazódnak meg, mint esszéi esetében. Ha pedig esszéi olvashatóak a szépirodalmi szövegek kommentárjaiként, akkor minden kétséget kizáróan az interjú-kötetben megfogalmazottak is. Az életműsorozat tizenharmadik darabjaként megjelent könyv nem az első ilyen jellegű kötet a sorozatban, hiszen az 1992-ben napvilágot látott Párbeszédet szintén a dialógus- forma strukturálja. A kötet azt a többnapos beszélgetést rögzíti, mely Nádas Péter és svéd újságíró barátja, Richard Swartz között zajlott 1989-ben. Ez a beszélgetés azonban nem interjú, hiszen itt Nádas is a kérdező bőrébe bújik, a két fél egyenrangú abban az értelemben is, hogy Richard Swartzról legalább annyi megtudható, mint Nádas Péterről. Az új beszélgetéskötet ehhez képest más, hiszen célja elsősorban az, hogy Nádasról rajzoljon 89
