Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Molnár Zsuzsa: Az elvesztegetett vagy lehetséges teljesség könyve (Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém. Beszélgetés Nádas Péterrel)
számára - keretében leírható „fizikai/kémiai hatás - reakció" képlettel. Vizsgált terepe a szenzualitás, amely minden eredőjévé is válik, ha hierarchikus szerveződésben (melynek alapja egyszerű mennyiségi) beszélünk bizonyos dolgokról - lásd individuális-kollektív, egyén-társadalom, személyes tér-politikai közeg. Minden nagyobb, így természetszerűleg szervezett - hiszen alegységekből áll - halmaz is visszavezethető ebbe a homályosan körvonalazódó szférába, a vonzás (fizikai), vágy (fizikai) a nyers érzékelésébe, amelynek párhuzamos fogalompárja a zene lehet (115,176, 353). A zeneiség minden típusának mágikus hatása a hang anyagi természetével is magyarázható, ahogy az intellektus hatóereje is anyagi alapú (beszédhang minősége, a jól hangzó/!/ fogalom megtalálása), és ahogy az imént utaltam rá, a pontos leírás egyben szépen csengő, beszédtempóval és légzéssel ösz- szepasszoló mondatsort jelent. Nádas mondatainak alapfunkciója inkább arra a kérdésre adott válasz, hogy a mű szerkezetébe (115, 321) hogyan tudnak illeszkedni (ne törjék meg a kialakított, valamilyen elvet követő rendet), mint az, hogy a történetnek milyen elemét adják. Nádas sajátos nézőpontból közelít irodalmi témákhoz és technikákhoz: a szerelem mint szociális probléma, a leírás mint legextrémebb tulajdonságok működésben való vizsgálatának eredménye. A kísérletezések azt a célt is szolgálják, hogy modellt, befogadható példát adjon a szövegeket olvasó számára: milyen lehet a teljesség érzésének, megtapasztalásának legmagasabb foka; hogy a szerelmi együttlét azért nem közvetíthető nyelvileg, mert a fizikai és érzelmi behatolás-befogadás nem lehet totális egyszerre mindkét fél számára (349-50). Mert itt nem csupán a beférkőzés probléma, hanem az ezzel szoros kapcsolatban lévő kívüliét (43), a megfelelő „distinkció" fenntartása szemlélés vagy más tevékenység közben. (56) Nemcsak a mások érzékeléséhez való közeljutás marad meg reakcióik letapogatásának szintjén, de a saját élet elvesztegetett vagy lehetséges teljessége (175) is általában rejtve marad. A politika szintén a szenzualitás és az erotika (141) által visszatükröződve merül fel a beszélgetés során időről időre, és így a szokásos erkölcsi, etikai vetületét megtartva megterheli és újradefiniálja esszéiben és regényeiben. Fontos megállapítások így tehetők még mindig a második világháború utáni helyzetről (182, 195, majd 215, 230), 56-ról, az ügynökügyekről. Annyira árnyalt, differenciált a kötetnek ez a része (kb. 175-206), hogy kivonatolni még kulcsszavak szintjén sem tartottam volna tisztességesnek, főként az egységet lezáró utolsó mondatokat tekintetbe véve. A fenti téma szorosabban a nyelv, a beszélt nyelv, köznyelv kérdésével folytatódik, így kerül szóba a nyelvi rendszerváltás (252), a nyelvbeszéd (253), a nyelvkritika (255). A rádióbeszélgetés eredeti, majd a kötet végleges címe is ennek az ámyalatképzési folyamatnak a része, nem arról a banalitásról (bár ez sem mindenki számára nyilvánvaló) van szó, hogy a humán érzelmek határai tárgytól függetlenül „cseppfolyósak" (283, 355), hanem annak belátása és beláttatási kísérlete, hogy minden figyelemre számot tartó jelenséget minden egyes ember érzékelése egész regiszterén (282, 310) futtat végig, de a rendezés, rendszerezés, a felfogás folyamata már egy másik szinten zajlik, ahogy a kötet utolsó szakaszában olvashatjuk: „Ahhoz a differenciáltsághoz képest, amivel mindenki érzékeli a másikat meg a világot, és a saját alkatának szempontjai vagy a napi érdekei szerint mindenki nagyon jól dönteni is tud felőle, a nyelv nagyon nehézkes. Az más kérdés, hogy itt, az európai kultúrában, az érzékelés szenzációiról való hallgatás óriási birodalmában ezzel a tudással inkább csak manőverezni lehet." (353) Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006 88
