Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Labádi Gergely: A magyar költő idegen messze földön (Márton László: Minerva búvóhelye)
Labdái Gergely A magyar költő idegen messze földön Márton László: Minerva búvóhelye „Aufklärung - gondolta vidáman, és egyszerre könnyebben kezdett lépni. Aztán gyorsan lefordította magában a német szót [...]. Felvilágosodás, - mondta ki majdnem hangosan, és a Napot látta, a Sötétségből előtörő Fényt, a Homályt elnyelő Világosságot." - így indul hazafelé valamikor az 1780-as évek közepén Batsányi János az egyetemről Koroda Miklós regényének első oldalán. Néhány lappal később megtudhatjuk, hogy a „felvilágosodástól majdnem testi izgalomba jött tapolcai varga fiú idézetei" felkavarják generális Orczy Lőrinc fiát, a tanítványát. Mintegy száz oldalt haladva aztán Batsányi „letette a tollat, hátradőlt a recsegő széken és újra végigszáguldott az eseményeken. A legfontosabb a figyelmeztetés, a felszólítás, a forradalom ma éjszaka hozzáérkezett parancsának továbbítása. Anélkül, hogy valamit is törölt volna, sebesen, de mégis gondosan, a művész fegyelmével, a költő lázával, a forradalmár majdnem testileg égető vágyával, írta a sorokat...". Gondolom, ennyiből már mindenki rájött, hogy itt pedig A franciaországi változásokra „keletkezéstörténetébe" pillanthattunk bele; nem sokra rá, egy fejezet lezárása előtt még éppen szemtanúi lehetünk a Látó felolvasását követő szenvedélyes csóknak. Az elszánt olvasó az 1942-ben megjelent regényből sorban megismerheti a fontosabb Batsányi-szövegek keletkezésének az irodalomtörténet által hitelesített kontextusát, valamint ehhez képest fiktívnek tekinthető mozzanatait. Koródát azonban csak a párizsi letartóztatásig érdekli hőse élete és művei, a hatodfélszáz oldalból összesen nyolc sor jut az utolsó harminc évre. A Megvilágosodott már... előző bekezdésben olvasható, erősen hevenyészett ismertetésének persze csak akkor van helye a Minerva búvóhelye recenziójában, ha a 2006-ban megjelent szöveget is Batsányi-regényként értelmezzük. Aminek persze semmi akadálya: Márton László legújabb regénye, a Minerva búvóhelye Batsányi Jánosról szól - a könyv olvasása után aligha meglepő ez a kijelentés. Megtudjuk például Batsányi, azaz B. János, itt talán helyesebb: Johann B. feleségének nevét, és őt tényleg Gabriele Baumbergnek hívták. A történet ideje, 1844, és helye, Linz, szintén megfelelnek a Batsányi-életrajz ismerhető, elfogadott adatainak, akárcsak a főszereplő regénybeli és valóságos kora, nyolcvanegy éves ekkor. Hafner tényleg a magyar költő barátja volt a száműzetésben, és Hochnak hívták a rendőrparancsnokot. Valóban Batsányi írta a Látó, valamint A franciaországi változásokra című verseket. A sort még hosszan lehet folytatni, a narrátor számos korabeli szöveget használ föl mind Batsányitól (ilyen a Napóleon-kiáltvány), mind kortársaitól (például Kazinczy jellemzése Batsányi szerelmének első férjéről) Johann B. és (regény)világa jellemzésére, ezekből a Koroda-szöveghez hasonlóan a főszereplő „elkötelezett művész"- szerepe bontakozik ki. Még az olyan részleteknek is utána lehet járni, mint Márton József 90
