Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Fried István: A Madách-kutatás hétköznapi ünnepei (Kerényi Ferenc Madách-köteteiről)
darabja". Nem pusztán A civilizátor arisztophanészinek mondott, Széchenyi István Ein Blick...-je mellé állítható szatírája, nem pusztán a Keresztury Dezső átírta Mózes (magyar színpadi sikere erősen meggondolkodtató lehetne) érdemel említést, hanem további elemzésekre vár a drámákból kirajzolódó személyiségfelfogás és történelemszemlélet, amely kapcsolatba hozható és hozandó a centralista(-közeli) Madách 1840-es esztendőkben épülő elgondolásaival, valamint több versének az időszerű, a változó értelmiségi lét szubjektum-értelmezéseinek „bölcseleti" vonatkozásait tematizáló, ám nyelvileg valóban nehézkesnek bizonyuló gondolatiságával. Itt csak annyit, hogy Madách műveinek nyelvi „bizonytalanságai", pontosabban a kortársi nyelvhasználatra való túlzott hagyatkozása rokoníthatók Jósika Miklós nem egy művének nyelvhasználatával, sőt, a nyelvújításból származó kifejezések olykor még Kemény, Eötvös és Jókai némely passzusát is a mai olvasó számára nehezebben emészthetővé teszik. A korszerű gondolkodás inadekvát „stilisztikája" sem térítheti el azonban az irodalomtörténeti kutatást a méltányosabb elemzéstől (erre Horváth Károly Madách-dolgozatai több szép példát kínálnak), kiváltképpen nem tántoríthatja el a kutató érdeklődőket attól, hogy Madáchot magyar és világirodalmi kontextusban szemlélje; és itt nemcsak Madách műveinek forrásait lehetne-kellene emlegetni (ezek igen széles skálán hangzanak), hanem talán azt lehetne-kellene jobban hangsúlyozni, hogy Madách igazi romantikusként, éppen Az ember tragédiájában (nem kizárólag a műfajt tekintve), összművészeti alkotásra törekedett, Gesamtkunstwerkre. Részben azáltal, hogy poéma dramaticumjának forrásai között egyként lelünk képző- művészeti alkotást (a londoni színház - mint ismeretes - Hogarth metszeteit használta), bölcseleti munkát (Fáj Attilának Kerényi által csak részben használt tanulmányai alaposabb Vico-ismeretre utalnak), természetszerűleg ott leljük a világirodalmi előzmények között a Bibliától Miltonon keresztül Goethéig (nemcsak a Faustot), Byronig a mindenkori világirodalmi kánon „minta"-darabjait, a történetírókat (a legfontosabbak közül Gibbont említhetjük), a reformkori magyar folyóirat-irodalmat (elsősorban a Baranyi Imre által vizsgált Athenaeumot), Vörösmartyt, Aranyt, talán még Petőfit is... Maga, a műfaj, amelynek mindenekelőtt francia párhuzamaira utalt Horváth Károly, a romantikában kapta meg azt az alakot, amely részint a szigorúan kijelölt műfaji határok szétoldásához vezetett, részint átpoétizálta a történetszemléletet, ablakot nyitván a huszadik század „heroikus pesszimizmus"-ára, de lehetővé téve olyan rokonításokat is, amelyek nem kevésbé jelzik Az ember tragédiája világirodalmiságát (nevezetesen azt, hogy hasonló kérdésfeltevések, hasonló műfaj-áthágások, minek következtében hasonló összművészeti alkotásra vállalkozások Madáchtól függetlenül a XIX. század közepi európai művelődésben meghatározó szerepet játszanak). Csak célozhatok a továbbiakban arra, hogy egyáltalában nem elképzelhetetlen a Madách-mű és Wagner Nibelung-tetralógiájának egybevetése, konfrontálása; a tetralógia szövegkönyvén Wagner 1848-ban kezdett el dolgozni, a komponálás első fázisát 1853-tól számíthatjuk. Hankiss János egy rövid írásában fölveti a Peer Gynt és Az ember tragédiája egymásra olvasásának lehetőségét, nem azért, mert mindkét műnek akad egy egyiptomi jelenete, hanem azért, mert Peer Gynt az egyiptomi jelenetben hasonló „programot" vázol föl, mint a Madách-mű történelmi „képsorozata"(Jegyzetek Az ember tragédiájához, Debrecen, 1933). A magam részéről Petar Petrovic Njegos, montenegrói papfejedelem műveit vélem bevonhatónak Az ember tragédiája világirodalmi kontextusába. Idetartozhat a Madách-mű hatástörténetének egy „rendhagyó" esete: nemcsak Vico bölcseletének olyatén alkalmazását tételezi Fáj Attila, amelyhez hasonlót Dosztojevszkij egyes műveiben vél fölfedezni, hanem ennél jóval érdekesebb az a hipotézis, miszerint James Joyce kezébe kerülhetett Az ember tragédiája olasz fordítása, és ez a fordítás többszörös transzponálásban a Finnegans Wake készítésekor szintén szerepet játszhatott. Itt jegyzem meg, hogy messze nem elegendő, ha Fáj Attila Madách-Joyce-stúdiumai közül pusztán a Jel ben megjelent, a 82
