Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Fried István: A Madách-kutatás hétköznapi ünnepei (Kerényi Ferenc Madách-köteteiről)
kutatás eredményeit igencsak kivonatosan tartalmazó, rövid írására hagyatkozunk. Nem árt fellapoznunk az egykori emigráció tudományos orgánumait sem, amelyekben a genovai egyetem akkortájt összehasonlító irodalomtudományt oktató tudósa részletesebben, szövegegybevetésekkel kísérelte meg igazolni hipotéziseit, amelyeket nyilván lehet vitatni, lehet túlságosan merészeknek minősíteni, de amelyek megvitatásával a Madách-kuta- tásnak a jövőben feltétlenül számolnia kellene. Persze, a biztosabb eligazodást hátráltatja, hogy a Madách-könyvtár már első összeírásának időpontjában sem volt teljes, azóta egyre több kötet írható az „elveszett" gyűjtőcím alá. Még olyanokat sem talált a könyvtárnak a Széchényi-könyvtárba kerülésekor számot adó Szűcsi József (Magyar Könyvszemle 1915, 5-28.), amelyekről tudható, hogy Madách bejegyzései, aláhúzásai voltak bennük. Talán nincsen haszon nélkül, ha idejegyzem Fáj Attila néhány fontos tanulmányának adatait: Az Ulysses és a Finnegans Wake ihletői. Magyar Műhely 1973. Egy módszer örömei. Irodalmi Újság 1967. 7. ápr., 5-7. (Madách és Joyce lehetséges érintkezéséről) Madách hatása James Joyce-ra és Thornton Wilderre. Új Látóhatár 1972. 6. 483-491. Az ember tragédiája és az anti-utópiák. Madách történetszemlélete 1. Katolikus Szemle 1986. 31-44. Az ember tragédiája és az anti-utópiák 2. Vico «Új tudományá»-nak hatása Madáchra. Uo. 1987. 26-40, 120-124., Antiutopisztikus világdráma 3. Uo. 1988. 31-58. Még egy kiegészítés: Kiss Szemán Róbert a Vigilia 1933. 544-547. lapjain beszélgetett Fáj Attilával, többek között Az ember tragédiájával kapcsolatos kutatásairól. Itt említi Fáj Attila, hogy a drámai költemény műfaji jelölést Madách a tankönyvként használt Grigely József-műből, az Institutiones poeticae-ből, Buda 1821, vette. S még egy apró adat. Jókai Fekete gyémántok egy passzusának forrása Az ember tragédiája lett volna (Kozma Dezső, Igaz Szó 1987. 3. 224-227.) Kitérőképpen: minthogy ma már könyvtáraink nem a Zárolt kiadványok Tárában őrzik az egykori emigránsok tanulmányait, folyóiratait, érdemes (volna) több figyelemmel feldolgoznunk az azokban foglaltakat. És ugyancsak a szomszédos irodalmak Madách-vonatkozásait sem ártana jobban számon tartani. Annál is inkább, mert románra, szlovákra, szerbre, csehre és szlovénre a nemzeti irodalmak jelesei ültették át Madách művét, így Madách szomszédos irodalmi hatástörténete nem pusztán kapcsolattörténeti vagy imagológiai nézőpontból lehet érdekes... Az esetleges párhuzamok (például a Tudor Vianu által megvilágított Madách-Eminescu-szembesítés) segítenek részint a regionális irodalomtörténet vonulatainak földerítésében, részint a különféle irodalomtípusok jellegzetességeihez szolgáltatnak adalékokat. Félreértés ne essék, nem a kritikai kiadás feladata Madách világirodalmi rokonságának, utóéletének földolgozása, e téren igen fontos előzményekkel rendelkezünk. Az azonban a kritikai kiadás vállalása, hogy megkísérelje Madách gondolatvilágának olyatén rekonstruálását, amely a fő műben, és általában a művek szövegiségében realizálódik, így a „for- rás"-ok lehetségességig teljes feltárásával valószínűsítheti, miképpen használja (és főleg: értelmezi) a költő olvasmányait. Kerényi Ferenc ezen a téren saját kutatásait is hasznosítva valóban teljességre törekszik, sorról sorra haladva, ahol csak teheti, közli, meddig jutott el a kutatás. A kritikai kiadás csupán a megállapított, elfogadott, valószínűsített adatokat teheti közzé; olyan értelemben „leltár", hogy tartalmazza szinte mindazt, ami a szakirodalomból idehozható. Némely hiányra a följebbiekben utaltam, de ismét hangsúlyoznám, hogy a kritikai kiadás jegyzetanyagára kell támaszkodnia annak, aki innen e téren tovább kíván lépni. Ami viszont a távlatosabb gondolkodást illeti, annak nem árt a kötetben közölt szöveget tüzetesebben tanulmányoznia. Ugyanis e kritikai kiadás vastagsága részben annak is tulajdonítható, hogy az egymással szembenéző oldalakon két szöveg olvas83