Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Balogh Tamás: „Egy reggel a postás levelet hozott” (Kosztolányi ifjúkori helykeresésének önellentmondásai)

szerint. (Később így követett el „apagyilkosságot" Kiss József, Vészi József, Antal József, Jászi Oszkár és Hatvány Lajos ellen.) A „Bródy-szál" elszakadása után Csáthnak újabb ötlete támadt: Kosztolányi keresse fel Osvát Ernőt. S amiképpen kettejük levelezésében ettől a pillanattól fogva teljesen hiányzik a Jövendő-ügy addigi oly sürgős elintézésének témája, úgy váltott Kosztolányi irányt: már a modern irodalomhoz keresett kapcsolatot (miközben, ne feledjük, nagyon élesen bírálta is azt), s az indulás és a helykeresés éveiben éppenhogy a nála tájékozottabb, naprakészebb ismeretekkel bíró unokaöccsére hallgatott. (Kivéve talán csak Ady értékelésében: Csáth már 1906-ban megírta róla, hogy abban az évben „az első esemény volt Ady Endre verskötete: az Új versek. Valóban újak. Sokan gyűlölik ezt a fiatal költőt. Magam is fél évig nevettem a rigmusait, de mióta benéztem a fiókjába, nagyon szeretem."71)

A viszony persze később megfordult, s miképpen 1905 elején Csáth segített Kosztolányinak az érvényesülésben, az egyre inkább befutott Kosztolányi úgy segítette egyre hányattatottabb sorsú unokatestvérét: ő ajánlotta be a Budapesti Naplóhoz, A Héthez és a Világhoz is, és Csáth Géza utolsó novellája, a Dénes Imre éppen a Kosztolányi szerkesztette Esztendő 1918. augusztusi számában jelent meg.

És Kosztolányi másokat is segített. Levelezésében számos példát találni, amikor kiadóknak - elsősorban a békéscsabai Tevannak és a gyomai Knemek - barátait ajánlotta (köztük Csáthot is, aki azonban nem élt a lehetőséggel), vagy folyóirat-szerkesztőkhöz küldte. Füst Milán visszaemlékezése szerint Osváthoz is éppen Kosztolányi irányította: „A félénk fiatalember elment tehát Kosztolányi Dezsőhöz, aki szintén azt mondta: - Hogyne! Nagyon is! Kapcsolódj csak bele a Nyugat alapításába. - Amire a félénk fiatalember azt gondolta magában: - Ez a Kosztolányi is meglehetősen verzátus ember lehet."72 Füst gyakorlott, sokfelé megfordult embernek tartotta Kosztolányit (visszaemlékezésébe későbbi tapasztalatait is belesűríthette), joggal, hiszen korábban éppen Kiss Józsefnél próbálkozott, arra hivatkozva, hogy „a főszerkesztő úr egyik kedvelt munkatársával, Kosztolányi Dezsővel megbeszélte a dolgot. Ő bátorította, hogy jöjjön fel ide, mert tetszett neki ez a kézirat, és hát szerény személye abban reménykedik, hogy talán a főszerkesztő úr magas tetszését is meg fogja nyerni." De csúfos csalódással jött el onnan. Kosztolányi ajánlása ekkor még nem sokat számíthatott.

1905 márciusa és októbere közt Kosztolányi valóban vidéki költő és újságíró volt, a Bácskai Hírlap munkatársa. Nagy kiugrás lehetőségét látta valamely pesti lapban való megjelenésben, ezért sorra kereste őket fel: az Új Időket, a Jövendőt, A Hétét, a Figyelőt s a Budapesti Naplót. Húszéves volt ekkor, a visszaemlékezésekkor jóval idősebb. Talán tévedésből gondolt vissza másképp erre az időszakra? Korántsem. S ennek bizonyítéka maga a levélpapír, melyre 1905 kora tavaszán az ifjú Brenner József írta levelét, később pedig az idősebb Kosztolányi és a gyermek Ádám is: az első lap bal felső sarkában a már felnőtt Kosztolányi zöld tintás jegyzetei, az első lap alján pedig, az aláírás alatt a kis Ádám írás- gyakorlatai, ahogy a nevet próbálja meg utánozva leírni: József, József, József... így tehát elképzelhetetlen, hogy Kosztolányi ne emlékezett volna e levélre, mely bizonyítja, hogy nem emberi, hanem éppenséggel írói emlékezete volt csalóka. És mint láttuk, többször rosszul emlékezett.

71 Cs. G. [Csáth Géza]: Friss könyvek. Bácskai Hírlap, 1906. júl. 29. 9. In: Rejtelmek labirintusában, 98-101.

72 Füst Milán: A Nyugat születése. In: Uő.: Emlékezések és tanulmányok. 2. kiad. Bp., 1986.18-56.

75