Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Balogh Tamás: „Egy reggel a postás levelet hozott” (Kosztolányi ifjúkori helykeresésének önellentmondásai)

utalások 1905 januárja és március 18. közötti intervallumot sugallnak. A további pontosításhoz külső forrásokat kell segítségül hívni: Csáth a János vitézről írt, mégpedig két vonatkozásban is: a héten otthon volt, és ott háromszor látta az operettet, amely ugyanekkor a fővárosban 112. alkalommal ment. Nos, a darabot Szabadkán 1904. március 4-én - szombaton - mutatták be (a főpróba 3-án volt), s az ezt követő négy napon (márc. 5-8.) is adták, március 24-én már tizedszer ment; és - ez a helyi viszonylatokhoz képest sikert jelentett - ebben az évben összesen huszonhatszor láthatta Szabadkán a közönség.16 A budapesti előadások a Király Színházban voltak, de hogy pontosan mikor játszották 122- edszer, arra egyelőre nincs adatunk. Az azonban támpontul szolgálhat, hogy február 28-án volt a 113. előadás, április 1-jén pedig a jubileumi 150. A két dátum közötti előadásszámból (37) látható, hogy márciusban mindennap játszották a darabot, néha egy napon kétszer is, s duplázni általában hétvégén szoktak; így - némi számolgatás után - a 122. előadás március 7. és 10. között lehetett. Látható, a két adat összevág, így a levél valószínűsíthető keltezési dátuma 1905. március 8-10. körüli.

Kosztolányi ekkor a bécsi egyetem hallgatója volt. Rokonaitól, barátaitól elszakítva élt, egyetlen kapcsolattartási lehetősége a levelezés volt. 1904 őszén még napi híradásra (!) kérte unokaöccsét: „Kérlek, írj sokat (a naponta küldött újságok szélére is)", később, 1905 elején - az otthon töltött ünnepek után - már „beérte" a hetenkénti tájékoztatással: „Nincs egy jó emberem, akivel szót válthassak. [...] írj minden héten legalább egy levelet. Ezt tartsd be mindég, íme, rimánkodva kérlek, mert beteg, nagyon ideges vagyok", nem sokkal később pontosította is kérését: „Még egyszer kérlek tehát, legalább minden héten írj nekem; ha másról nem, irodalmi olvasmányaidról és az operettről. Vagy az egyetemi életről, az ismerőseimről és a barátaimról."^7 Csáth leveleit sajnos nem ismerjük, megsemmisültek, elvesztek vagy lappanganak valahol, viszont Kosztolányi sok válaszleveléből valószínűsíthetjük, hogy Csáth eleget tett a kérésnek, s gyakran írt - mint a fenti levélből láthatjuk, többek között irodalmi olvasmányairól (Figyelő) is.

De nem csak arról. Egy készülő pályamunkához kérte Kosztolányi segítségét. A Polignotos-dolgozatról eddig is tudott az irodalomtörténet: „Vannak Csáth-művek, amelyek létezéséről tudunk, de egyetlen, általunk elérhető könyvtárban sem találtuk meg őket [...] Csáth jegyzeteiből tudjuk, hogy Polygnótos festészete címmel terjedelmes tanulmányt nyújtott be egy egyetemi pályázatra, hagyatékából azonban nem került elő ennek fogalmazványa",18 közölte az első jelentős Csáth-cikkgyűjtemény jegyzeteiben Dér Zoltán, Csáth bibliográfiájába pedig szintén bekerült a tétel: „Ifj. Brenner József: Polygnótos festészete. [Egyetemi pályamű, 1904 októberében]."19 Sajnos azonban a bibliográfia ösz- szeállítójától nem kapunk felvilágosítást, mit jelentenek s hol találhatók Csáth emlegetett jegyzetei, s így azt sem tudjuk, milyen segítséggel végezte a datálást. Csáth levele többről és másról árulkodik: 1905 elején írta a dolgozatot, amelyet bár még mindig nem ismerünk, de legalább keletkezéstörténetébe bepillantást nyertünk.

Csáth nyugodtan kérhette unokatestvére segítségét, s nemcsak a szoros kapcsolat miatt, hanem a segítség kölcsönös volta miatt is. Kosztolányi leveleiből tudjuk, hogy többször kérte ismerőseit, barátait, rokonait, így Csáthot is, valamely könyv, tankönyv beszerzésére

16 Gerold László: Száz év színház. Dráma és színjátszás Szabadkán a XIX. században. (1916-1918) Újvidék, 1990. 209. - A keltezés hozzávetőleges megállapításában ezúton is köszönöm a segítséget Csiszár Mirellának, Rajnai Editnek és Gerold Lászlónak.

17 KDL 47, 73., ill. 74.

18 Dér Zoltán: Jegyzet. In: Csáth Géza: Ismeretlen házban. II. Kritikák, tanulmányok, cikkek. Újvidék, 1977. 666. Szerk.: D. Z.

19 Dér Zoltán: Csáth Géza-bibliográfia. Újvidék, 1977. 118.

65