Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Ágh István: Emlékező köszöntés

1958 őszén fogtunk kezet először.

Ma is látok egy kiűzött-szököttnek tűnő emberpárt a pesti bölcsészmenza előtt, mintha esőben ázva állnának ott a novemberi ebédidőben. így szoronghattak a magyar kivándorlók valaha otthontalan az amerikai parton. De Pest sosem lett új haza az albérletben három műszakos segédmunkából tengődő kis családnak. Pár év után már Pusztavacsra, aztán Kecskemétre, alföldi, sosem látott tanyára, Tiszakécskére sodorta őket a szükség. Messziről folytatódott, és soha nem szakadt meg, ami a diákmenzánál az Erzsébet híd roncsa előtt kezdődött, s tart közel ötven éve.

Úgy kezdődött, mintha azonnal tudtunk volna egymásról mindent. Egyszerre és kétségtelen barátnak hittük egymást.

60