Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Ágh István: Emlékező köszöntés

Ágh István

Emlékező köszöntés

Mikor az ötvenhatos forradalom kórházi ágyán a Kossuth téri vérengzés szörnyű élményét próbáltam megírni, s csak nyomorult töredékre futotta, hogy is tudhattam volna a debreceni egyetemistáról, akinek versei, azonnal, mint sebből kilövellő vér, mely „hűlőpatakban ömlik, alvad," pontosan és hatásosan kifejezték, mi történt. „Rőtcsillagos, komor, kövér / tankok teremtenek nyugalmat. //Kezünkben fegyver, s jóremény / csak halottaink hűlt szemén." A tizenöt-húsz éves halottak égő, túlvilági benzines palackok lángjánál melegszenek, míg Pesten esik a hó, s mintha a város nyílt sebeit talpig fehérbe kötötték volna.

Szeretnék derűsen tekinteni pályám elejére, hiszen boldogan írtam verseimet, ahogy a töltőtoll fehér papírra gyöngyözik. Áhítatosan néztem a kölcsön írógépen pötyögtetett tisztázatot, a strófák arányos grafikáját a nagy fehér mezőn, mint a megjelenés előlegét. S még az újságárusnak is hálás voltam, mikor a lapban észrevettem magam.

Csak éppen Buda Ferenc nevét nem találtam, arról sem hallhattam semmit, hogy bűnjelként foglalták le költeményeit.

O a rothadt borsót szedte, én meg az első megjelenésemet ünnepeltem, kávéházi asztaloknál hosszan tűnődő testtartásban alakítottam a költőt, „hogy látva lássanak". Azt képzeltem, pályán vagyok.

A négyszázkilencvenöt-nyolc-nulla-nyolc számú rab meg talán a falra írta: „Tűnődöm egyenes utamnak elmerültén".

Idekint akkor még nagyon fontosak voltunk mi, kezdő költők, egymásnak. Örültünk minden jó versnek, s alig vártuk, hogy találkozhassunk szerzőjével. Könnyen és fenntartás nélkül tettük ezt, akár az iskolatársak, katonák, pedig rabtársak is lehettünk volna. Fényes, bár elátkozott csapatba törekedtünk, ahol lehetséges utódként figyeltek ránk a beérkezettek. Mi pedig mestereket, erkölcs szerinti példaképeket tiszteltünk bátyáinkban, s megtanultuk tőlük azt is, mi a nemzedéki barátság.

De akkor még Buda Ferenc azt költi titokban, a beszélőre járó Múzsa sugallatára: „Most itt ülök a zár alatt / és nézek ki a napra, / ha öröm, e hitvány alak t kitekinteni hagyna. // De mindezért csak köszönet! Kutya legyek, ha félek, / hogy senki nem nyújt majd kezet / ily börtöntölteléknek."

Elhangzott Buda Ferenc születésnapi köszöntésén Kecskeméten, a Katona József Megyei Könyvtárban.

59