Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem – (III. rész)
- Gyerünk fiúk, igyekezzünk - ütötte meg a fülünket Makra Sanyi hangja is ne cseszegessen bennünket, mert még rászokik! Kelés, öltözés, ágyazás, mennénk mosakodni, de még egy macskamosdásra sem marad idő:- Sorakozó! Ez az első: sorakozó nyitáshoz. Kétsoros vonalban felsorakozunk szálláshelyeink előtt, s várakozunk. Várakozunk. Minden zárkában van egy szobagazda, nálunk Makra Sanyi tölti be ezt a szerepet. Ott áll az első sor elején és várakozik ő is. Meg mi is. Negyedóra elteltével a kapu elé gördül egy könnyű kétlovas kocsi - alakja, rugózata alapján inkább hintó -, s leszáll róla az intézet parancsnoka. Bejön a kapun, a szolgálatvezető törzsőrmester feszesen tiszteleg neki, a parancsnok visszatiszteleg s megáll középütt. Gyula elbődül:- Tábor, vigyázz! Sapkát le! Köszönés! Vigyázzba rándulva lekapjuk a sapkát:- Jó reggelt kívánunk! - hangzik fel vagy kétszáz torokból. Zúg a füle mindenkinek, alig hallani, ahogy a parancsnok visszaköszön:- Jó reggelt! Most a jelentések következnek. Szobagazdák jelentenek sorban a táborosnak, táboros a törzsőrmesternek, törzsőrmester a parancsnoknak. A létszámadatokon túli lényeg: ennyi meg ennyi fő munkára készen áll. Nem állnak készen: a betegek meg a fenyítésüket töltők. Aztán ismét:- Sorakozó reggelihez! Felsorakozunk a konyhaépület elé kirakott kondérokhoz, de most csak a híg feketekávét kortyoljuk ki a csajkából, a kenyeret meg a mellé kapott szalonnát tarisznyába rakjuk. Jó volna hozzá hagyma, paprika vagy ilyesmi, de nincsen. Azt itt nem adnak. Itt sem adnak. Mindegy: a kenyér meg a szalonna legalább rendes darab. De megint:- Sorakozó! Most már arccal a kijárat felé, s utána hamarosan:- Indulj! Olyasformán zajlik ez, mint a seregben. Még az egyenruha is megvan hozzá. Csakhogy mi nem katonák vagyunk, nem is foglyok. Hanem rabok: a legalsó, a legalja réteg. A kapu egyik sarkánál ott áll oldalt a főtörzs, s gondosan, figyelmesen megszámol bennünket menet közben. Négyes oszlopban vonulunk kifelé, a számlálás gyorsan megy, hiba nélkül. Nem úgy, mint a háború utóján az oroszoknál: ötször-hatszor is újra kellett számlálniuk a menetoszlopba rendezett foglyokat s egyéb elhurcoltakat, mert lépten-nyomon eltévesztették. A mieink mások: pásztor őseik akár egy pillantással fel tudták becsülni egy juhfalka létszámát, így ők egy áttekinthető sorokban vonuló csoport megszámlálásában miért is hibáznának? Számolnak hát gyorsan, gyakorlottan, mintha juhokat számlálnának. A borsóföldekig vagy másfél-két kilométernyit kellett gyalogolnunk. Köztörvényesekkel együtt vonultunk ki, elég sokan voltunk. Három őr kísért bennünket: egy lóháton nyeregben, kettő gyalogosan. Az utóbbiak egyike szíjpórázon kutyát vezetett maga mellett, egy fekete hátú német juhászt szájkosár 48
