Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Az áthelyeződések koreográfiája (Hász Róberttel beszélget Virág Zoltán)
szották nálunk is. Vagyis: nem volt olyan szembeötlő a különbözés köztünk és a nyugati társadalmak között. Számunkra. Akik tartósan otthon ültünk, és onnan bámultunk kifelé. Legföljebb azok tapasztalták meg a valóságos különbözést, akik hosszabb időt töltöttek valahol Európában, és hazaérkezésükkor szembesültek a jugoszláv társadalmi valósággal. De az az igazság, hogy az ún. jugoszláv aranykort én legföljebb mint gyerek tapasztalhattam meg, valamikor a hetvenes években. Ifjú korom legjava már a pangás és a válság korszakára esett. Talán éppen ezért hiányzik belőlem a nosztalgia. A 10 000%-os infláció, az 1980-as évek derekának gazdasági válsága, az össztársadalmi lezüllés, a sovinizmusok ébredése: az életbe való elindulásomat igazából már ezek, a nosztalgiára nem kifejezetten érdemes jelenségek fémjelezték. A történetközpontúság feltűnő jellemzője elbeszéléseidnek és regényeidnek. A szerkesztési módok, a többfelé osztott narrációs-struktúra viszont úgy működik, hogy a köznapi életfordulatok, banális események, a családi magánmitológia titokzatos, irracionális összefüggésekkel szövődik egybe, a szövegek sorozatosan elmozdulnak az imitációk, asszociációk, koincidenciák vonzása felé. A pózolásnak, modorosságnak nyoma sincs, ám az önirónia, a játékosság tendenciái fokozatosan, szinte műről műre erősödnek. Nincsenek végleges állapotok, amiképpen örökké egy irányba tartó folyamatok sem. Hogy a nagy görögök egyik legnagyobbikát parafrazeáljam: ahogy éveink számának gyarapodásával egyre inkább közelítünk a bizonyossághoz, miszerint a végső tudás az ember számára tiltott gyümölcs, illetve csak azt tudjuk, hogy semmit sem tudunk, úgy engedünk teret az iróniának. Nemcsak sími tudunk örömünkben, de nevetni is keserűségünkben. Az irónia persze nem csak látás-, hanem beszédmód is, ami leghatásosabban éppen a történetmondás révén érvényesül, mert a történet az a váz, amelyre ki lehet feszíteni az éppen asszociálandó eszmét, hangulatot. Ami a költészetben a metafora, az számomra a prózában a történet: eszköz, egyúttal az univerzális nyelv, hiszen nincs olyan kor, kultúra, nép, mely ne értené meg a másik történetét. Nem mellékesen, olvasni sem szeretem az olyan prózát, amelyik irodalmat mímelve megfeledkezik a történetről, s arról, hogy a Gilgamestől az Iliászon át a modem világirodalomig az elbeszélés lényege a történetmesélés. S ha már olvasni nem szeretem, miért írjam? Számomra izgalmas a történet írása, legalább annyira, mint az olvasása, vagyis mondhatni önző okokból alapozom meg a regényeimet történettel. Ettől persze el lehet, s el is kell olykor térni, mert ha valami nem tűri a dogmákat, akkor az irodalom biztosan nem, de programszerűen elvetni, sőt lekicsinyleni a prózában a történet szerepét, és föláldozni azt a múló kordivat oltárán, lényegében az olvasók igényeinek és saját örömünknek, de mondhatnám úgy is: egy évezredes nyelvnek a semmibevételéről árulkodik. Imagináció, beavatás, misztika, gnoszticizmus, apokalipszis, teozófia, vallási szinkretizmus, archeológia, őstörténet, kulturális antropológia, civilizációkutatás, tudományelmélet, és még részletezhetném azt az orientációs bázist, amelynek közvetítésével egységessé szervesülnek a különnemű tudatformák, s totális átjárhatóságot teremtesz az értékszférák, életszintek, gondolkodásmódok között. Mintha újabb és újabb hangsúlyokkal éleznéd ki nemcsak a „valóság", hanem a képzelet definiálhatatlanságát. Igen. A világirodalmi párhuzamok, filmes hatások mellett a horvát, a szerb és a szlovén művészet és irodalom befolyását eléggé lényegesnek gondolom. Ebbe azonban szorosan beleértem a strippek világát is, azt az izgalmas képregény-kultúrát, amelynek kódrendszere, kaland-mechanizmusa, feszes ritmusíve szervesen beépült a műveidbe, s akkor még nem érintettük a videojátékok, számítógépes multiverzumok kínálatát. Ezeket az utóbbiakat szerintem nyugodtan kihagyhatjuk a sorból: a számítógépes játékok már túl későn jelentek meg az életemben ahhoz, hogy lényeges befolyással bírjanak 34
