Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban” (Veress Sándor Kodály-köszöntői az emigrációból)
ahogy sok múlott, az el- vagy el nem menés eggyel több, vagy eggyel kevesebb e betűjén is. Tanár Úr egy e betűvel többet választott magának, mert múltja, művészi helyzete, céljai, a magyar művelődésben betöltött központi szerepe arra predesztinálták, hogy a megkezdett úton így menjen végig az érdemrendek és Kossuth-díjak permetegében, maga gyártotta esernyővel védve magát a túlságos átázástól. És bár esernyőjére nem ragasztott cégjelzést, mégis látnivaló, hogy az jellegzetes „made in Hungary" áru: nagy kerek parapli, amely nemcsak őt, hanem sokakat megvédett már az átázástól. S ha kell, vastag háziszőttesből készült ernyője kibírja még a jégverést is. És mint aki tudvalevőleg nemcsak a kontrapunkt, hanem a téli sportok sí- és korcsolyabajnoka is, nagy jártasságra tett szert régi, kényszerű magyar hagyomány szerint a parapli sportszerű kezelésében is, hol szélmentében, hol ellenében tartva ügyesen, nehogy a hirtelen támadt forgószelek vagy tartós steppeviharok kifordítsák azt. Amikor pedig a sportoktól elfáradtan visszavonul tuszkulánumának csendjébe, régi népdalainak tudományos és kompozíciós alkotó munkásságának művészi elmélyedésében álmodja a magyar jövő valóságát, amely a nagy művész és nagy tudós eredményeinek tényeiben kapta meg zálogának fénylő aranyfedezetét. Igen, Tanár Úr, tű meg tetű nem mindegy. És eljövend az idő, amikor majd a magyar nép ilyen aranyfedezet birtokában a szabad nemzetek nagy kórusában két e vei fogja énekelni a maga szólamát a karácsonyi Kyrie eleisonban. (Elhangzott: Szabad Európa Rádió - München, 1957. december) 4. A 80. születésnap tiszteletére - 1962. december (szerk.) KODÁLY ZOLTÁN Kodály Zoltán december 16-án tölti be életének 80. esztendejét. Ezen a napon a politikai határokon belül és azokon kívül, a hazai földön és a világon diaszpórában élő, a térben szétszakíttatott, de az időben mégis egy magyarság és egy egész világ fordul Feléje, köszöntvén a Mestert a tisztelet főhajtásával, a szeretet melegével és egy nemzet hálájával nagy fia iránt. A tisztelet főhajtásával az iránt, aki több mint fél évszázados működésével a magyar zenét visszavezette a nyugat-európai népek nagy zenei családközösségébe, amelyből a török vész folytán kiszakadt volt; amiért a magyar zenei műveltséget újra a nyugat-európai kultúmemzetek művészetének szerves tényezőjévé emelte, úgy, ahogy az volt a 16. század elejéig. A szeretet melegével a magyar nép nagy tanítómestere iránt, akinek egy gazdag élet sok küzdelmén-keservén, de végül is még több megbecsülésén át gondja volt arra, hogy a magyar óvodás gyermektől kezdve a nemzetcsalád legidősebb tagjáig a nemzeti társadalom minden rétegének eljuttassa kótában, írásban és szóban fogant tanítását a zenei hangból formált dallam-harmónia, az írott szó és az élő beszéd médiumán keresztül. Ennek a tanításnak egy alapmotívuma szólt minden dallamából, minden betűjéből és minden kimondott szavából: legyünk teljes magyarok és legyünk teljes európaiak, mert csak így maradhatunk fenn, és csak így tölthetjük be hivatásunkat Kelet és Nyugat mezsgyéjén, Európa és a világ nemzeteinek nagy családjában. És végül egy nemzet hálájával az iránt, akit sok nehéz időkben és végül a legnagyobb megpróbáltatásokban is mindig ott tudhatott a maga körében és aki akkor is felemelte tiltó szavát a gazság, becstelenség, hazugság és igazságtalanság ellen, amikor sokan mások hallgattak, vagy némaságra kényszerítettek voltak. És nem akadt olyan farizeus a sok képmutató között, aki szemtől szembe mert volna követ dobni rá, az igazság útján járóra. 97
