Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban” (Veress Sándor Kodály-köszöntői az emigrációból)

megváltoztatására az évtizedek során számtalan lehetősége nyílt volna. A magyar emigránsok körében e páratlan „hűségnyilatkozaton" túl szellemi identitását svájci megbízatásaiban érdemileg is érvényre juttatta. Az új magyar zenepedagógia és népzenetudomány eredményeinek európai meghonosítására tett kezdeményezéseiből két példát idézek: a berni konzervatórium tanáraként az elméleti oktatásban már a hatvanas évektől kezdve bevezette a Kodály-módszert, egyetemi professzorként a magyar népzenetudomány eredményei alapján alapította meg a berni egyetemen a zeneethnológia tárgyat. A rendszer- váltás fordulatát 82 évesen élte meg. Az évtizedeken át várt hazatérés megvalósulásában egészségi állapotának gyors romlása megakadályozta.

Az emigráció évtizedeiben a Kodállyal való kapcsolattartás a közvetett érintkezés csatornáira szorult. Mint az köztudott, Magyarországon a nyugat-európai levelezés még a hatvanas évek első felében is negatívként megítélt, politika megfigyelést kiváltó cselekedetnek számított, amely az otthoni rokonokra, barátokra nézve kellemetlen következményekkel járt. Veress már az ötvenes évek első felében arra az elhatározásra jutott, hogy a nyugat-európai magyar emigráns médián keresztül - a „lélek és gondolat" csatornáin - teremt szellemi kapcsolatot hazájával. E meggyőződésének érdekében már az ötvenes évek elejétől csatlakozott a Látóhatár, illetve a későbbi Új látóhatár című emigráns magyar nyelvű folyóiratok szerzői gárdájához, és terveinek megfelelően zenei cikkeket tett közzé a nevezett folyóiratokban. Hasonlóképpen a szellemi kapcsolatteremtés igényével kapcsolódott be a müncheni Szabad Európa rádió tevékenységébe, ahol éveken át lehetőséget kapott a személyes véleménynyilvánításra, többnyire a magyar zeneélet aktuális kérdései kapcsán. írásaiban és előadásaiban az ötvenes és hatvanas évekbeli hazai eltorzulások, értékvesztések ellensúlyozására törekedett, és ez a szándéka Kodály- és Bartók-írásaiban is az emigrációbeli függetlenség és igazságvállalás erkölcsi adottságaként érvényesült.

Ebből a meggyőződéséből következett, hogy egykori mesteréről, Kodályról az évfordulók periodikus alkalmaihoz kapcsolódva nyilvánosságnak szóló írásokban emlékezett meg. Veress, aki már 1942-ben, Kodály hatvanadik születésnapján a tanítványnemzedék nevében köszöntő írást intézett a Mesterhez,5 6 1949 után, a térbeli és időbeli távolság ellenére, az emigránsok képviseletében egy „második" köszöntésben fejezte ki tiszteletét a magyar szellemi élet vezéralakja előtt. A hazai és az emigráns Kodály-tanítványok viszonylatában Veress Kodály-publikációi egyedülálló irodalmi megnyilvánulásként értékelhetőek nemcsak számarányukat és négy évtizedet meghaladó időkörüket, hanem a változó történelmi szemléletre reflektáló tartalmukat tekintve is. Veress Kodály-írásainak belső indítékát Molnár Antal ismerte fel először, amikor európai és magyar „misszió"-ként értékelte azokat. Veresst, akit még Kodály halálát követően is foglalkoztatta a Kodály-kép Európában és itthon is jelentkező téves nézőpontja, az 1982. évi centenárium alkalmával számos nemzetközi fórumon tette közzé hiteles nézeteit. Többéves forráskutatásaim eredményeként, írásainak ismeretében megállapíthatóvá vált, hogy mintegy tíz magyar nyelvű, és szinte ugyanennyi idegen nyelvű írásműben foglalkozott Kodály történeti szerepével, művészi jelentőségével.7

5 Súlyos betegsége hatására, halála előtt 2 hónappal, számos gyakorlati és financiális tényező kényszerítő hatására mondott le magyar állampolgárságáról. E kényszerű, ténylegesen formális döntése nem jelentett változást életre szóló nemzeti elkötelezettségében.

6 Veress Sándor: Kodály Zoltán hatvanéves. In: Gunda Béla (szerk.): Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Budapest, Magyar Néprajzi Társaság, 1-4.1.

7 Veress Sándor Kodály-képe: kétoldalú, hiteles tanúságtétel. Veress Sándor magyar és idegen nyelvű Kodály-írásainak és -előadásainak történeti szerepe a Kodály-irodalomban. In: Az Idő rostájában 1. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. L'Harmattan, Budapest 2004, 327-355.1.

89