Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban” (Veress Sándor Kodály-köszöntői az emigrációból)

Veress Kodály-publikációiban elkötelezett módon juttatta érvényre politikamentes, értékekre koncentráló szemléletét, és autentikus személyiségként a Kodály-kérdés történeti távlatú hitelességét képviselte kiemelt jelentőségű európai sajtófórumokon.8

Veress Kodály-írásainak összképe 1942-től 1989-ig a Kodály-irodalom fehér foltjaként értelmezhető. Ez a hiányosság részben a hazai és emigráns irodalmi fórumok egymástól elszigetelt helyzetéből, ismeretköréből következik, továbbá az emigrációs életművek szellemi visszacsatolásának megkésettségével és kutatási nehézségeivel magyarázható. Az európai sajtóban idegen nyelven megjelent Kodály-publikációk pedig (beleértve Veressírásait is) a nemzetközi forrásoktól elzárt körülmények és a szellemi kapcsolattartás hiánya okán rekedtek kívül a hazai irodalmi tájékozódás látóköréből.

Veress Kodály-írásainak számbavételére a közelmúltban külön tanulmányt szenteltem,9 melynek keretében a felkutatott Kodály-publikációk közül csak egy-két rövidebb írás és nyilatkozat közlésére volt alkalmam.10 11 A jelenlegi Kodály-évforduló lehetőséget nyújt ezeknek az európai szemléletű, személyes indítékú Kodály-méltatásoknak a bemutatására. Ha nem is a Veresstől származó magyar nyelvű Kodály-írásműcsoport teljes anyagának közlésére - hiszen az 1942-es Gunda-emlékkönyvben megjelent Veress-cikk máig az érdeklődés előterében maradt -, de legalább arra a négy emigrációban fogant magyar nyelvű Kodály-köszöntőre, amelyeket Veress még Kodály életében azzal a szándékkal fogalmazott meg, hogy a „lélek és a gondolat" útján kapcsolatot teremtsen egykori tanárával. Tudomásunk szerint a három folyóiratbeli közlemény biztosan eljutott Kodályhoz, bár erre vonatkozó, Kodálytól származó írásbeli reflexió nem ismeretes, arról viszont nincs tudomásunk, hogy az 1952-ben, a Szabad Európa rádióban elhangzott szimbolikus tartalmú Veress-visszatekintésről Kodálynak volt-e tudomása.

Az alábbiakban közzétett négy Kodály-köszöntő közül három folyóirati közleményként jelent meg 1952-ben, 1957-ben és 1962-ben a már fent említett fórumok hasábjain. Történeti jelentőségük keletkezéstörténetük szituációjából fakad: az emigráció első éveit, évtizedét megélő tanítvány elszigeteltségre kárhoztatott állapotában nem tud szabadulni emigrációs döntésének emberi-szakmai megítélésétől, kérdéseitől. Vívódások, keserves kérdések terhelik ezeket a köszöntőket, melyek végkicsengéseként Kodály életpéldájában ismeri fel a pozitívan értelmezhető választ, a jövőt. Az írások őszintesége, személyes tónusa ötven év távlatában is mellbevágóan érinti az olvasót, és ez a tapasztalat fokozottan érvényesül, ha a Veress-cikkeket a hazai környezetben publikált Kodály-köszöntések formálissá váló tartalmával vetjük össze. Az 1952-ben elhangzott rádióelőadás szövege - harmadik közleményként publikálva - első alkalommal kerül közlésre.11 Az előadás komikus és tragikus tónust ötvöző előadásmódjában jól érvényesül Veress stílusának kettőssége, amely az írásművek és az előadások műfaji különbségében az irodalmi csiszoltság és az epikus elbeszélés szabadságának ellentéte nyilvánul meg.

Az emigrációból Kodályhoz intézett Veress-köszöntések és -írásművek felkutatásával és közlésével kettészakadt magyar művelődésünk szellemi egységének visszaállítására tettem egy csekély zenetörténeti vonatkozású kísérletet.

8 Több ízben publikált a nemzetközi érdeklődésre számot tartó Neue Zürcher Zeitungban.

9 Lásd a 7. jegyzetet

10 Veress két magyar nyelvű Kodály-nekrológját, egy idegen nyelvű tanítványi nyilatkozatot és az ún. „brüsszeli" nyilatkozat magyar fordítását tettem közzé a fent idézett Vargyas-emlékkönyvbeli tanulmány mellékleteként, i.m. 345-351.1.

11 A kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Veress-gyűjteményében található.

90