Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Heltai Nándor: Tóth Lászlónak is köszönhető, hogy Kecskemét szívébe fogadta Kodály Zoltánt

Nyolcvan esztendő előtt ölelte át Kodály Zoltán bölcsőjét a szülői szeretet melegsége s zengő köszöntésül a Haydn-szerenád. Bármily színes ábrándokat, édes reménységeket ültetett is az apa és anya szívébe, a gyermek korán bontakozó talentuma, ma a legmerészebb álomnál is szebb valóságnak vagyunk örvendező részesei. Városunk szülötte felé gazdagon sugárzik a születésnap fénye a haza és a nagyvilág minden tájáról, bensőségesen és megilletődötten szülőföldjéről, lelkünk mélyéről.

Kodály Zoltán a nép századokon át megőrzött dalainak üde forrásaitól indult el, és az emberi életkorok változó tájain változatlan szenvedéllyel munkálkodott eszméinek megvalósításán. Zordon esztendőkben látta a nép tiszta arcát, mostoha sorsát, szenvedését.

A szorongás fájó érzéséből született a csodálatos zengésű zsoltár, komor színekkel, a szabadság olthatatlan szomjúságával."

1964 márciusában, Tóth László elhunytakor Kodály Zoltán és felesége táviratilag fejezte ki részvétét.

Tóth László „Kodály-ügyekben" is tartotta magát férfikora delén megfogalmazott életelvéhez: „Minden kor nyújt magában teret az értelmes cselekvéshez. Csakhogy a lehetőségeket csak a teremteni vágyó igaz emberek keresik, következményeit az igaz emberek vállalják."

77