Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Heltai Nándor: Tóth Lászlónak is köszönhető, hogy Kecskemét szívébe fogadta Kodály Zoltánt
A főszervező, a Kodályt tisztelő és támogató Maród Gyula többször elismerően méltatta közreműködését. Évtizedekkel később is jó emlékeket őrzött erről a látogatásáról. „Tóth Laci bácsi remek, jó ötleteket adott. [...] az előkészítés nagyon jó volt". Nyilván a város gyümölcskultúrájának megóvását szívén viselő volt polgármester javaslatára látogatott el az ünnepségekre ide utazott Kodály Zoltán a szőlőnemesítő Kocsis Pálhoz. Ennél is fontosabb, hogy az akkor elég reménytelennek látszó kecskeméti kulturális viszonyok miatt elkeseredett, az énekoktatást Békéstarhos mintájára átalakítani szándékozó Szentkirályi Mártát ő beszélte le az egri pedagógiai főiskolán számára felajánlott állás elfogadásáról. Tóth László határozott kívánságára került 1947-ben és 1949-ben a pódiumra a fiatal pedagógus „zeneóvodájának" a Tanár urat fellelkesítő, elgondolásainak realizálási lehetőségét felfedező, közvetve-közvetlenül az első ének-zenei iskola megalapításához vezető műsora. Nincs adat arról, hogy a Tanár úr 1952-es színházi köszöntésekor találkozott-e Kodály Zoltán és Tóth László. Tanácselnök-helyettesként, 1957-ben, a Mester születésének 75. évfordulóján rendezett kecskeméti ünnepségen üdvözölhette ismét a város díszpolgárát, aki vallomásos köszönő szavaiban tudatta: „mindig kecskemétinek éreztem magam". A politikai és gazdasági körülmények gyökeres változásai miatt ismét nevet és fenntartót változtató kecskeméti kórus, a Kisipari Termelőszövetkezetek Kecskeméti Kodály Zoltán Énekkara, 1958 januárjában határozta el, hogy fennállásának hetvenedik évfordulóját országos férfikari dalostalálkozóval ünnepli meg. Az Országos Kisipari Szövetség támogatásával lehetővé vált a harmadik kecskeméti színhelyű országos kórussereglés megszervezése. Az illetékesek helyben is, országosan is egyetértettek Kodály Zoltán felkérésével: megyei párt és tanácsi vezetőkkel együtt vállaljon védnökséget a kétnapos júliusi kórustalálkozón. A Mester igent mondott az őt ez ügyben felkereső földijeinek, köztük Tóth Lászlónak. A látványos külsőségekkel szervezett rendezvényen a résztvevő 11 kórus közül csak a vendégként meghívott Munkásőrség énekkarának műsorában nem szerepelt Kodály- vagy Bartók-mű. Legtöbbször, ötször, Kodály Huszt című műve hangzott el, hallható volt még Kodálytól a Nemzeti dal, a Karádi nóták, A jó lovas katonának, a Fölszállott a páva, a Bordal, a Szabadság himnusza. Valamennyi kórus Kodály-plakettet kapott. Imre Gábor mahagóni falapra helyezett alkotásának egyik oldalán „az ősz Mester legújabb arcképének" másolatával, a másik oldalon a Psalmus Hungaricus első akkordjaival és a jubiláló Kodály Kórus ünnepi évszámaival. Kecskeméten először zártak dalostalálkozót az Internacionáléval. A Himnusz, a Szózat hiányzott a műsortervből. A rendezvényről csak októberben tájékoztat(hat)ta Fekete László, a KISZÖV megyei elnöke és Tóth László, az énekkar örökös elnöke Kodály Zoltánt. A zeneszerző otthonában adták át az énekkar ajándékait, köztük a valamennyi kórusnak átadott Kodály-emlékpla- kett díszes példányát. A Mester sokáig elbeszélgetett vendégeivel. Bár a város díszpolgára feleségének elhunytakor semmilyen formában nem fejezte ki együttérzését a gyászolóval, a Kodály Zoltán Kórus részvéttáviratot küldött, a Katona József Társaság küldöttséggel képviseltette magát a temetésen. Mindkét közösségnek Tóth László volt az elnöke. Már betegségekkel küszködve vállalta Tóth László a 80 éves Kodály Zoltán köszöntését a zeneszerző tiszteletére rendezett színházi hangverseny bevezetéseként. „Drága mesterünk! Boldog és büszke ünneplő sereg! Szép napra virradt kedves barátaim. 76
