Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Heltai Nándor: Tóth Lászlónak is köszönhető, hogy Kecskemét szívébe fogadta Kodály Zoltánt

ki, és ott kell kezdeni a művelést, ahol most tartanak, mert hiába írunk neki magasabb zenét, hiába írunk neki szimfóniát, nem érti meg. Ezért van, hogy ettől az időtől kezdve kevesebbet törődtem külföldi hírnevem emelésével, és olyan kisebb igényű művek alkotásával foglalkoztam, amelyekről azt éreztem, hogy itthon szükség van rájuk. Ebben nem tévedtem, mert úgy látom, csakugyan kellenek.

Ezért könnyen viseltem el azt a veszteséget, ami itthonmaradásommal ért. Teljesen közönyössé vált a külföldi siker lehetősége, mert láttam, hogy itthoni munkám termékeny.

Ezen a napon azt hiszem, hogy missziómat már-már befejeztem, és vannak elegen, akik folytatják, ha eltűnök is. Ezért különös öröm számomra, hogy ezt a napot megérhettem. Látom, nemcsak én tartottam ezt az utat helyesnek és megküzdésre érdemesnek, hanem szülővárosom közönsége is. Az elhangzott beszédekből úgy érzem, ezt tartják ők is velem együtt a legfontosabbnak életemben. És ha most megkoronázzák életemet, otthont adnak. Ha végigmegyek Kecskemét utcáin, a kapuk mögül ismerősök és megértők tekintenek rám, akik valamit magukénak éreznek abból, amit tettem. Ezért örömmel adom poraimat a kecskeméti homoknak, hogy azt termékenyítse.

(Kecskemét város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1947. december 16.)

Az esti színházi hangversenyen az első műsorszám után köszöntötte a színpadra hívott Kodály Zoltánt Tóth László:

„A mai nap szebb volt a legszebb álmoknál. Délelőtt a kifejezhetőt mondtuk el szavakkal, most a kifejezhetetlen szólal meg s száll a dalok szárnyán a magosba."

A polgármesternek gondja volt az ünnepelt, a városhoz illő, egyúttal a táj híres termékeit is népszerűsítő ajándékcsomag összeállítására.

Ezen a hangversenyen hangzott el először Kodály két Petőfi-kórusa: A magyar nemzet című vegyes kari és az Élet nagy halál című férfikari mű. A befejező összkart, A magyarokhoz című Berzsenyi-megzenésítést Kodály vezényelte.

„A lehetőségeket csak a teremteni vágyó igaz emberek keresik"

Ki gondolta akkor, hogy négy hónap múlva a politikai rendőrséggel megfélemlített vagy/és karrierista szociáldemokrata pártvezetők Rákosi Mátyás utasítására lemondásra kötelezik Tóth Lászlót.

1948. július 9-én a tagok megdöbbenve és hitetlenkedve hallgatták főtitkáruk bejelentését: a városi kultúrügyosztály felszólítására jelentenie kell Tóth László lemondását. A tagság felháborodva tiltakozott, mivel elnöküktől sem szóban, sem írásban ilyen kérés nem érkezett.

A volt polgármester számára oly kedves iparos kórusra erőszakolt pártkáder ügyvezető főtitkár az 1949. áprilisi rendkívüli választmányi ülésen jelentette be a feltehetően Tóth Lászlótól származó javaslatot: az országban harmadikként kérjék Kodály Zoltán „zenei professzor" hozzájárulását nevének felvételéhez.

A tagok a javaslatot helyeselték, keserű beletörődéssel vették tudomásul a főtitkár elvtárs ama közlését, amely szerint „a régi rezsim felszámolása szükségessé teszi a kórus nevéből a polgári szó elhagyását".

Bizonyos, a címkét pillanatnyi érdekeik szerint változtató hatalomgyakorlókra jellemző csalárdsággal el akarták távolítani Tóth Lászlót a kórus elnöki tisztségéből is.

Noha a helyi hatalom megpróbálta kirekeszteni Tóth Lászlót a közéletből, a Bartók Béla Szövetség által 1949 pünkösdjére tervezett országos dalostalálkozó központi, kecskeméti rendezvényének előkészítésébe a szövetség illetékese bevonta a nyugdíjba küldött polgár- mestert.

75