Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Heltai Nándor: Tóth Lászlónak is köszönhető, hogy Kecskemét szívébe fogadta Kodály Zoltánt

Az Allegro barbarót először itt bemutató zeneszerzőt már 1913 februárjában „rokonérző közönség" fogadta.

Vásárhelyi 1919 áprilisában, a Tóth László által szervezett első munkás hangversenyen Bach és Beethoven egy-egy műve mellett Dohnányi-kompozíciót is játszott.

Juhász Gyula Kodály Zoltánról és „a magyar kultúra szent ügyéről"

Kodály Zoltán neve csak 1923. december 14-én, az Észtországba távozó fiatal művésztanár, Vásárhelyi Zoltán búcsúhangversenyének műsorát ismertető címes hírben jelent meg először. Eszerint a zongorakísérő és önállóan is fellépő Villecz Mihály „az Európa szerte nagy feltűnést keltő Kodály-féle népdalokból is bemutat pár darabot".

Négy nap múlva mint értékmérőre, mint nagy tekintélyre hivatkoztak a főskolai tanárra. „Vásárhelyi az Európa-hírű Kodály tanítványa volt, mestere igen nagyra becsüli és csütörtöki hangversenyén egy olyan saját szerzeményű szvitjét (helyesen: szvit, H. N.) is bemutatja, amelyről mestere igen elismerően nyilatkozott."

Azért is sajnálatos a szülőváros és nagy fia késlekedő egymásra találása, mert Balázs Bélának és Juhász Gyulának köszönhetően a nem túl távoli Szegeden csaknem két évtizeddel előbb fölismerték törekvéseinek korszakos jelentőségét. A Tisza-parti városban felnőtt fiatalember hívta meg 1905 tavaszán a nála két évvel idősebb Eötvös kollégiumi szobatársát baráti látogatásra.

Környékbeli csatangolásaik közben Kodály néhány népdalt is följegyzett, megismerkedett Juhász Gyulával, aki a zeneszerző nevét másfél év múltán, az alsóvárosi búcsúról írt, a Délmagyarország 1906. augusztus 5-i, cserepéldányként a kecskeméti szerkesztőségekbe megküldött számában olvasható riportjában Bartókéval együtt felragyogtatta. A szegedi költő ugyanis elszomorodva tapasztalta, hogy „Búsul a ló, nagy a feje" kabarés bárgyúsá- gok már a havi boldogasszony alsóvárosi ünnepi vigasságán is divatoznak. Szükségesnek érezte meggyőződése kinyilvánítását „A néplélek igazi virágai lassankint elhervadnak, kipusztulnak és helyükben bőven terem a dudva, a gyom.

Hát még a csinált virágok, a pesti népdalok. Itt az ideje, tudással, és művészettel egy bokrétába gyűjteni a puszták és faluk igazi virágait.

Bartók Béla, a jeles magyar zeneszerző és Kodály Zoltán, a kitűnő zeneíró akarják ezt a szép munkát fölvállalni. A magyar kultúra szent ügye ez."

Kodály-mű is jóval előbb hangzott el Szegeden, mint a zeneszerző szülővárosában. 1907. március 10-én, a városi zeneiskola női kara énekelt pódiumon először igazi magyar népdalt: a Magyar népdalok 1906-os gyűjteményéből a Kodály által feldolgozott 11. számú Vetekedik vala háromféle virág kezdetűt. Bartók Béla 1921. november 26-án három Kodály- darabot mutatott be a Tisza Szállóban tartott hangversenyén.

A Psalmust Zürichben ünnepük, Kecskeméten hírét sem hallották

Még inkább elszomorító, hogy előbb hivatkoztak Bécsben, Párizsban, Londonban, Szombathelyen, Győrben és sok-sok városban a Psalmus Hungaricusta, mint szövegírója és zeneszerzője szülővárosában, noha budapesti ősbemutatója napján Nyúl-Tóth Pál kultúrtanácsos részt vett Buda, Óbuda és Pest egyesítésének ötvenedik évfordulóját ünneplő, Horthy Miklós jelenlétében tartott díszközgyűlésen.

65