Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Péteri Lóránt: Zene, oktatás, tudomány, politika (Kodály és az államszocializmus művelődéspolitikája [1948-1967])
Péteri Lóránt Zene, oktatás, tudomány, politika Kodály és az államszocializmus művelődéspolitikája (1948-1967) I. 1948-1956 Kodály Zoltán a két világháború közti időszakban egyre inkább egy összetett művelődéspolitikai terv szolgálatába állította saját zeneszerzői, zeneszerzés-tanári és zenetudományi munkáját, valamint a nevéhez kötött zeneoktatási programot is.1 E terv alapját esztétikai, történeti, pszichológiai és szociológiai meggyőződésekből, illetve értékítéletekből összeálló eszmerendszer képezte. Kodály a fennálló magyar zenekultúra kritikáján kezdte, melyet társadalmilag töredezettnek, minőségében gyarlónak, általánosságban pedig elmaradottnak ítélt. E helyzetért mindenekelőtt a hazai polgárosodás, illetve városiasodás felszínességét és „idegen" (azaz német) szellemét kárhoztatta. Úgy vélte, a magyar zenei művelődés nemzeti szellemű, sőt nemzetépítő egységesítésének alapja csakis az autochton magyar népzene lehet, melyet a magyar „zenei anyanyelvnek", sőt az „egyetlen klasszikus magyar zenének" tekintett, mely, úgymond, egyenesen a „honfoglaló lélekhez" vezet vissza. Kodály szerint a népzenének éppúgy át kell hatnia az iskolai énekoktatást, mint a lehetőleg népnevelő igénnyel fellépő zeneműveket, s általában a zenekultúra minden megnyilvánulását. Mindehhez hozzájárult még Kodály esztétikájának klasszicista konzervativizmusa, a vokális műfajok iránti előszeretete és anglofil hagyományelvűsége. A harmincas évektől kezdve energikusan állította tanítványait - fiatal zenészeket, értelmiségieket - tantételei szolgálatába: egyesek kompozícióikkal, mások zenekritikáikkal, illetve zenetörténeti írásaikkal, zenepedagógiai munkák kidolgozásával és a kórusmozgalom szervezésével, vagy éppen zenei kiadó működtetésével dolgoztak a kodályi tanok beteljesítésén. Hadas Miklós húsz évvel ezelőtt megjelent tanulmányában vallásszociológiai modellt alkalmazva értelmezte a Kodály-jelenséget - a próféta, a szekta és az üdvtan kifejezéseket alkalmazva Kodályra, a tanítványi körre, illetve a kodályi eszmerendszerre. Kodály, aki Bartók halála és Dohnányi emigrációja után a magyar zeneszerzés egyedüli nagy öregjévé vált, a második világháború befejeződése és a nyílt kommunista hatalom- átvétel közti rövid időszakban elérte közéleti pályája csúcsát. A Magyar Tudományos 1 A tanulmány az MR3 Bartók rádióban 2007-ben elhangzott előadás-sorozatom szövege nyomán készült. A kutatást az MTA Zenetudományi Intézete Kodály Zoltán és tanítványai kutatási programjának támogatásával végeztem el. Tudományos tevékenységemet jelenleg munkahelyem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, valamint a Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíj teszi lehetővé. 45
