Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Bónis Ferenc: Pillantás az alkotóműhelybe: hat Kodály-kórus

gyermekekhez a néphagyomány játékosságával vagy játékos komolyságával, a munkásság férfikaraihoz Petőfi és Ady sorsköltészetével, látomásos jövendölésével.

Százhatvan kompozíciót nemhogy méltatni, de még felsorolni sem tudunk itt. Hat kórusműhöz fűzünk néhány útbaigazító megjegyzést - remélve, hogy kedvet ébresztenek az olvasóban a Kodály-kórusok zengő birodalmának teljes megismerésére.

Lengyel László. 1927-ben „népi töredékek alapján" írta Kodály, énekkari mozgalma első úttörőinek, „A Wesselényi utcai fiúknak és vezérüknek, Borús Endrének". Borús Endre (1885-1960) 1923-ban lett a Wesselényi utcai polgári fiúiskola énektanára és száztagú kórusának alapítója. Már 1925-től közreműködtek a Psalmus Hungaricus előadásain az utólag írt gyermekkari szólamok megszólaltatásával. Kodály nekik komponálta első gyermekkórusait, a Vilió' és a Túrót eszik a cigány címűeket, melyek 1925. április 2-án hangzottak föl először.

A Lengyel László bemutatója 1927. március 17-én volt, a zeneszerző magyar dalestjén, hatalmas sikerrel. A mű, szinte észrevétlenül, a nemzet történelmének mélységeire irányítja az éneklő fiatalok (és idősebb hallgatóik) figyelmét. Szövege mint „hidasjáték", „révészjáték", „Szent Erzsébet-játék", számos változatban maradt fenn, ezek töredékeit egyesítette Kodály. Kezdő dallamát ő gyűjtötte Ecsegen. A Rákóczi-nóta egyik formája ez - melyet utóbb egy másik Rákóczi-variáns ellenpontoz. A hidasjáték maga - amint a Kodály összeállította librettó elbeszéli - ősi magyar-német vitát elevenít fel. A vita tárgya egy bizonyos híd, melynek lábát a magyarok eltörték. Ki kell javítaniuk, hogy átmehessenek rajta. ígérik: megcsinálják „zöld bocfából" vagy „rézólomból". A németeknek egyik sem kell. Végre azt ígérik: színaranyból csinálják meg. Ezt hitetlen gúnnyal fogadja a másik fél: „Hun vennétek sáraranyat, kódus magyar népe?" Korálszerű, titokzatos hangzatokkal válaszolnak a magyarok: „Mi elmegyünk Boldogasszony kiskertjébe". Vagyis: megerősödünk a hit erejétől. Megkapják az engedélyt, további feltétellel: „Átmehettek a hídon, Vámot veszünk rajta". Megadjuk ezt is, de az új életbe vezető hídon mindenképpen át kell mennünk, át is megyünk.

Hogy mi is ez a híd, és miért kell rajta átmennünk, azt épp a Rákóczi-téma és változata („Hej, régi szép magyar nép") magyarázza, történelmi keretbe helyezve a „játékot". Mert a sokarcú, sok változatú Rákóczi-nóta a magyar szabadság legszebb és legismertebb zenei jelképe, több évszázad óta. Tudjuk tehát, mi az, ami a túlparton vár ránk - és hogy miért kell oda átjutnunk, ha törik, ha szakad.

Angyalok és pásztorok. Ötszólamú gyermekkar, pontosabban szólva 2+3 szólamból szövődő kettős kórus. 1935-ből való; Kodály vallásos lírájának egyik gyöngyszeme. „Népi szöveg" - mondja a zeneszerző felvilágosító jegyzete. Ez a forrás-információ azonban nem teljes: a szöveg első része a misetextus Glória-tételének első két mondata.

A kompozíció a reneszánsz muzsikának a velencei Szent Márk-templomban kialakult kétkórusos hagyományát követi. Története két síkon játszódik: a mennyben és a földön. Fenn kétszólamú angyalkórus, lenn háromszólamú pásztorkórus énekel, eleinte külön- külön, utóbb egyetlen közösséggé egyesülve. Az angyalok felébresztik az alvó pásztorokat: jöjjenek Betlehembe, köszöntsék „rongyos istállóban" született urukat. A pásztorok dallamát Volly István gyűjtötte Galambok községben. Az angyali szózatra a pásztomép felkerekedik, ajándékot is visz az újszülöttnek és édesanyjának: „friss tejecskét, kenyerecs- két". Az angyali ének fényesebb hangnemben ragyog fel, ez a „fényesség" mutat utat a pásztoroknak, akik rá is találnak a Kisdedre: „jaj, ott fekszik a jászolban, Bétakarva posztócskában". „Légy mindenkor mi oltalmunk, Halálunkon diadalmunk" - éneklik a pásztorok. De az ének nem a halálról, hanem az élet diadaláról szól. A dicsőítésben eggyéfonódik az ég s a föld lakóinak - angyaloknak és pásztoroknak - hangja.

41