Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Bónis Ferenc: Pillantás az alkotóműhelybe: hat Kodály-kórus
Bónis Ferenc Pillantás az alkotóműhelybe: hat Kodály-kórus A nép-művelés, ha olyan egyetemes gondolkodó vállalja feladatának, mint Kodály Zoltán tette, cél is meg eszköz is. A kottaírás és -olvasás elemeinek megtanításával nem csupán azt akarta elérni, hogy „a zene mindenkié" legyen (bár milliók számára megnyitni Bach, Mozart és az új muzsika birodalmának kapuját: önmagában is fenséges cél). Kodály elgondolásai azonban messzebbre szárnyaltak: új nemzedékeket akart erősebbé és gazdagabbá tenni azokkal a tapasztalatokkal, amelyekre épp az „elemekkel" vívott küzdelemben tesznek szert. Logikára akarta nevelni őket (hiszen a hangok egymásutánja nem oktalan kapcsolat), pontosságra (elvégre a hangok helye nem tetszőleges az ötvonalas rendszerben), toleranciára (mert hamis az ének, ha nem ügyelünk az éneklő társakra), közösségi gondolkodásra (mert csak együttes akarat szülhet harmóniát). A zene maga tehát eszköz csupán - bár gyönyörűséges eszköz. A cél azonban egy, a világot jobban megértő, annak jelenségeiben minden korábbinál könnyebben eligazodó, nehézségein magától értetődően úrrá levő, boldog emberiség kimunkálása. Elérhetetlen álom lett volna? Még ha netán az is: a XX. század legszebb költői álma. De Kodály nem légvárakat álmodott. Próféta volt, aki világosan látta a nemzetében szunnyadó lehetőségeket, akárcsak a nagyon is nyíltan mutatkozó hibákat és hiányosságokat. Ostorozta a kishitűséget, a tunyaságot, a tudatlanságot: tettekre buzdított. Mester volt, évszázadok zeneszerző mestereinek méltó utóda; és költő volt, a megrendülés keltette megtisztulás, a katarzis titkának tudója. Feladatai egyikének tekintette, hogy áthidaljon egy hatalmas szakadékot: hogy az egyszólamúságot örökölt magyarságot ezen a hídon átvezesse az európai többszólamúság világába. Ennek legtermészetesebb instrumentuma az énekhang, a hangokat közösséggé egyesítő kórus. Ahogy fokozatosan eljutott ehhez a felismeréshez, úgy gyarapodott életművében az énekkari kompozíciók száma és súlya. Gyűjteményes köteteiben 84 gyermek- és női kar, 26 férfikar és 50 vegyes kar található: együttesen 160 kompozíció, a biciniumokat, triciniumokat és más műfajú énekgyakorlatokat nem számítva. Ez a szám, a szellemi hagyaték feldolgozása során, alkalmasint növekedni fog még - de így is, ahogy most előttünk áll, a XX. század zenéjében magában álló, impozáns életműről tanúskodik, méreteiben és művészi kifejezésvilágában egyaránt. Gyermek- és női karai, férfikarai azt bizonyítják, hogy Kodály az énekesek minden rendjét megszólította, az iskolásokat, a zárt női és férfiközösségeket csakúgy, mint a társadalom egészét reprezentáló vegyes karokat. Valamennyihez a maguk hangján szólt: a 40
