Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Körber Tivadar: Kodály műveinek irodalmi forrásai
indokát így adja meg Kodály: „Az óvodában (sic!) nem énekelnek szöveg nélkül. (Ugyan nem értem, miért, mikor a kisgyermek szeret dúdolni, szavak nélkül is, zenei hallása is gyorsabban fejlődik, ha nem szövegről, hanem dallamról ismeri meg a dalokat.) Ezért fordultam Weöres Sándorékhoz (tudniillik Weöreshöz és feleségéhez, Károlyi Árnyhoz - K. T.) szövegekért, mint akik már több gyűjteménnyel megmutatták, hogy tudnak a gyermek nyelvén selypítés nélkül (Bóbita, Tarka forgó). Gazdag Erzsi már régebben feltűnt effélékkel (Üvegcsengő 1938, Mesebolt 1941, Száll a sárkány 1959). A fiatalok közül Csukás István hajlamos ilyenekre." így születtek ezek a dalszövegek, melyek mindegyike a zene karakteréhez illő, a gyermekek világát tükröző kis mestermű. Különösnek tűnhet, bár „taktikai" szempontból teljesen érthető, hogy saját nézeteinek alátámasztására Kodály az előszóban annak a korszaknak politikai „tekintélyeire" hivatkozik, akiknek ezekkel a megállapításaival egyetértett. A Népszabadság egyik cikkéből idézi például Krupszkaja szavait: „Egyik végletből a másikba akartunk esni. Eleinte azt hangoztattuk, hogy már a pólyás babába politikai öntudatot kell öntenünk [...] csaknem óvodás koruktól kezdve kezdtük őket kommunistává nevelni. Ez helytelen volt. De az is helytelen, ha túlságosan »elgye- rekesítjük«, oktalan lényeknek tekintjük őket". Majd Kádár Jánosra hivatkozik: „Semmi szín alatt nem akarjuk, hogy arra nem érett gyermekekkel valamiféle politikai jelszavakat magoltassanak be, s mondják azt, hogy íme, világnézetet tanítunk." A Kis emberek dalai szövegeiben harminc alkalommal találkozunk Weöres Sándor, tízszer Károlyi Amy, hétszer Gazdag Erzsi, ugyancsak hétszer Csukás István nevével. A kétszólamú éneklés művészetébe vezet be a Bicinia Hungarica négy füzete. A darabok zöme népdalfeldolgozás, elsősorban magyar, az utolsó kötetben cseremisz népdaloké, utóbbiakból Devecseri Gábor, Jankovich Ferenc, Raics István és Weöres Sándor készített irodalmi értékű műfordításokat. E nevek közül csupán Raicsé csenghet kevéssé ismerősen e sorok olvasója előtt. író, zenekritikus, műfordító volt, maga is tanult muzsikus. Verseket írt, számos kortárs mű szövegének volt szerzője, dalok, madrigálok, oratóriumok szövegét fordította. (Ezek közül talán a legjelentősebb Honegger-Claudel Johanna a máglyán című drámai oratóriumának rendkívül igényes magyarra átültetése.) Szerepel ezeken kívül a kötetekben néhány eredeti Weöres-szöveg (pl. A csősz subája; Rigók dala), egy Lévay József-megzenésítés (Ha meghalok szellő légyén belőlem...), továbbá Balassa (sic!) Bálint Bocsásd még, Úristen ifjúságomnak vétkét kezdetű versének feldolgozása, Bornemissza Péter Cantio Optimája (Siralmas énnéköm tétőled mégválnom...) és Misztótfalusi Kis Miklós Siralmas panasza (Ha megsokasodik a bűn...), egykorú dallamokkal. Jellemző, hogy az '50-es, '60-as években megjelenő újabb kiadásokból - világnézeti okokból - rendre kihagyták a „klerikális" (értsd: vallásos szövegű) darabokat, így a genfi zsoltárok szövegére és dallamára épülő biciniumokat is. A továbbiak során olyan, eredetileg szövegtelen énekgyakorlatokkal foglalkozunk, ahol nem a szöveg volt a komponálás indítéka, hanem ellenkezőleg, a zene kifejezőereje inspirálta a megszövegesítést. Ilyen az Epigrammák és a Tricinia (háromszólamú énekgyakorlatok) sorozata, mindkettő megjelenési éve 1954, és mindkettőhöz Kistétényi Melinda írt utólag szövegeket. Neve többször szerepelt már e dolgozat során a szövegfordítók sorában. Ez a zseniális muzsikus-asszony a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanárképző, zongora, karmesterképző, zeneszerzés, orgona és egyházzene szakát végezte. Tehetsége, tudása káprázatos volt, interpretációs és improvizálókészsége lenyűgöző. A zenében és a zenének élt teljes lényével. Egyetemi tanárként növendékeivel szemben kérlelhetetlenül igényes volt. Mindezeken túl költői vénáját bizonyítják fordításain kívül az említett sorozatokhoz írt eredeti szövegei, melyekben meggyőzően egyesül a zene iránti magas fokú érzékenysége és alkotó fantáziája. Azt nem is szükséges hangsúlyozni, hogy szavai-sorai prozódiailag milyen tökéletesen illeszkednek a zene ritmusához, 30
