Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Körber Tivadar: Kodály műveinek irodalmi forrásai
Ugyanebben az évben utoljára visszatér fiatalkorának műfajához, a dalhoz. Indíttatást az adott erre, hogy felkérték, komponáljon egy művet a budapesti nemzetközi énekversenyre. így keletkezett az Epitaphium loannis Hunyadi (Hunyadi János sírfelirata) Janus Pannonius versére, szólóénekhangra, zongorakísérettel. A vers kiválasztásában közrejátszhatott a latin szöveg könnyebb megtanulhatósága a külföldi versenyzők számára, de valószínűleg az is, hogy megismerkedjenek a világ sok országából összejött fiatalok a magyar történelem egyik kiemelkedő személyiségének nevével és hősi tettével „...Amikor Belgrádnál legyőzte a világ ellenségét..." A négy évvel korábbi Fancyhez hasonlóan, angol nyelvű szövegre komponálta Kodály az An Ode for Music (Óda a muzsikához) című, helyenként hat szólamúra bővülő vegyeskarát. Ezzel a művel köszöntötte Kodály az írországi Cork városában rendezett 10. Nemzetközi Kórusfesztivált. Tudjuk, hogy Kodály követendő példának tekintette és állította a magyar kórusmozgalom elé az évszázadok óta Európában legmagasabb színvonalú szigetországi kóruskultúrát. A mű különlegessége, hogy szövege két forrásból származik: első része William Collins angol ódaköltő versére, míg a második egy Shakespeare-nek tulajdonított, egyesek szerint a Shakespeare-kortárs John Fletcher angol drámaírótól származó Orfeusz-himnuszra épül. A két rész zenei anyagában, szerkesztésmódjában is elkülönül: homofon kezdet után a második részben egymást imitálva lépnek be a szólamok. A szöveg első fele a régmúltat idézi: „A nádsíp egykor szebben szólt és csöndes hangja bátrabb volt, mint most e lármás beteg kor" (Kistétényi Melinda fordításában) - mondja a költő a 18. században (!). Majd az apokrif Shakespeare-vers Orfeusz lantját invokálja: „O, adj most újra parancsot, hogy ősi, tiszta hellén hang legyen úr minden földeken. / Az égre kérünk, úgy legyen!" E szöveg napjainkban, közel fél évszázaddal a Kodály-mű keletkezése után időszerűbb, mint valaha. Még egy angol nyelvű kórusmű keletkezett ezekben az években Kodály alkotóműhelyében, ezúttal kivételesen zenekari kísérettel: The Music Makers, Arthur William Edgar O'Shaughnessy 19. századi ír költő ódájára. A verset Raics István fordította le magyarra. „El magyar, áll Buda még!" - zengi Kisfaludy Károly versét Kodály utolsó, 1965-ben komponált vegyeskari műve, a Mohács. Itt, élete végén visszatér a korábbi, Kölcsey-, Vörösmarty-, Petőfi-kórusok vezérgondolata: a múlt tragédiáira emlékezés után a jövőbe vetett hit. Mint az eddig leírtakból kiderül, Kodály szövegválasztásait biztos értékítéletén kívül a mondanivaló aktualitása, nevelési célzat, történelmi események, írók-költők születésénekhalálának kerek évfordulói befolyásolták, végső soron a nemzeti múlt és a jelen mélységes ismerete és felelős átélése. Kodály vokális életművének másik nagy területét képezik a pedagógiai céllal írt énekgyakorlatok. Ezek a kottaolvasás és -értés „tudományába" vezetik be a gyerekeket és a zenét tanuló, zenével foglalkozó fiatalokat, a kezdet kezdetétől a legmagasabb fokig. Mivel ezek nem csupán etűdök, hanem igényesen felépített, invenciózus mini zenedarabok, éneklésükkel a fiatalok - a jövendő generációk - zenei ízlésének megalapozását és fejlesztését is célozza Kodály. „A gyermekeknek szánt zene a mai körülmények között nálunk fontosabb, mint a felnőtteknek írt kompozíció, mert az formálja a jövő közönségét" - vallotta. A Szimfónia keletkezésével kapcsolatos rádiónyilatkozatában pedig a következőket mondta: „Negyvenöt után [...] körülnézve itthon, azt láttam, hogy nem szimfónia kell ide, hanem gyermeknevelés. Mondhatnám: gyermekruha-gyártásra »profilíroztam« magamat, semmi »exportcikket« nem csináltam, mert gyermekeink zeneileg meztelenül szaladgáltak. Ha azt akarjuk, hogy valaha zeneértők legyenek, ővelük kell foglalkoznunk." A legkisebbeknek szánt énekgyakorlatok, pl. a 333 olvasógyakorlat (1943), az Ötfokú zene (1942-47), szövegtelenek. Az 1961-ben megjelent Kis emberek dalai kivételt képeznek. Ennek 29
