Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Körber Tivadar: Kodály műveinek irodalmi forrásai
vágyódó, mindig mosolygó, de sohase nevető balholmi leányokat. A vers kiválasztásában talán az is motiválhatta, hogy ekkor - 1940-ben - a náci csapatok által lerohant Norvégia iránti együttérzését kifejezze. A Jézus és a kufárok (1934) evangéliumi szövegekre épül, kisebb átalakításokkal, bővítésekkel. Ebben a motettaszerű felépítésű, mozgalmas, drámai hatású, technikailag nagyon igényes kompozícióban sem nehéz felfedezni aktuális mondanivalót, a lelki-szellemi értékek lealacsonyítóiról, az eszmények megszentségtelenítőiről. Ebben is, mint minden vallásos tárgyú művében - beleértve a latin nyelvűeket is - a legmélyebb humánum hangja szólal meg. Ismét Szöllősy Andrást idézve: „A vallásos tartalom és az etnikus gondolat legszorosabban függenek össze a humánummal" - Kodály alkotásaiban. Egyes alkalmi jellegű művek mellett, mint például az 1935. évi középiskolai dalosünnep közös énekének szánt latín nyelvű Horatii carmen, vagy az ugyancsak Horatius szövegére épülő, helytállásra buzdító Iustum et tenacem (mindkettő magyar fordításban is megjelent), a következő években a nemzet sorsproblémáival foglalkozó kompozíciók állnak alkotó tevékenységének előterében. így Ady Endre Akik mindig elkésnek című versének tragikus hangvételű, feszült disszonanciákkal teli megzenésítése, a nemzetet buzdító Kölcsey-epig- ramma, a Huszt, a végén a kifényesedő akkordokban megjelenő jelmondatszerű felszólítással: „Hass, alkoss, gyarapíts! A haza fényre derül." A nagyszabású, vegyeskari Liszt Ferenchez az irodalom és a zene többszörös összefonódásának különlegesen szép példája. Vörösmarty Mihály ódával köszöntötte az ifjúkora óta hazájába először látogató „hírhedett" (vagyis híres) művészt, aki a pesti árvízkatasztrófa károsultjainak megsegítésére jótékony célú hangversenyeket adott. Nagyon is jellemző volt ez a gesztus a nemcsak művésznek, de embernek is kiváló zeneszerzőre. (Liszt Hungária című zenekari művével válaszolt Vörösmarty költeményére.) 1936-ban, Liszt születésének 125. és halálának 50. évfordulója alkalmából megzenésítette Kodály az ódát, felidézve benne Liszt stílusának egyes jegyeit, jellegzetes harmóniai fordulatait. A befejezés himnikusan zengi a sokszor kétségessé vált, mégis élő hazafiúi bizakodást: „Van még lelke Árpád nemzetének!" Ugyanebből az évből való a nevezetes, énekkari találkozók zárószámaként, összkari előadásban ma is gyakran hallható kánon Berzsenyi A magyarokhoz című versére. (Emlékezetes élményünk idősebbeknek, amikor maga a Mester állt az egyesített énekkar élén.) „Szabad nép tesz csuda dolgokat" - summázza a tanulságot a vers, máig ható üzenettel, az éppen száz esztendővel előbb elhunyt költő szavaival. Ady Endre Fölszállott a páva című verse egy népdalstrófából indul ki. Eredeti dallama a régi stílusú magyar népdalok jellegzetes típusát képviseli: ereszkedő, ötfokú, kvintváltó. Kodály ezt a dallamot használja fel, versszakonként a szöveg mondanivalójának megfelelő változatokban. A versnek ezzel mélységet, zenetörténeti távlatot ad, ugyanakkor a népdalt ily módon saját korára aktualizálja. A mű hatására jellemző, hogy forradalmi tartalma miatt hamarosan betiltották, s később, az ötvenes évek önkényuralma idején se hallgatták szívesen a hatalom birtokosai. A férfikari letétet Kodály később vegyeskarra is átdolgozta, de eredeti változatában erőteljesebb hatású. E művével a hatvan éve született Ady nagysága előtt is tisztelgett a zeneszerző. Kis lírai epizód az életmű nagy alkotásai között az 1938-as keltezésű - egyetlen - Arany /ános-megzenésítés, a Csalfa sugár. „Szánnám a bokorkát, lomb s virágtalan, / S a lányt, a botorkát, hogy már oda van" - summázza az intelmet a költő szavaival a zeneszerző, az utolsó szavakat többszöri ismétléssel nyomatékosítva. A komponálás - esetleg személyhez szóló? - indítéka előttem nem ismert. A Gazdag Erzsi versére komponált Balassi Bálint elfelejtett éneke ajánlása a kolozsvári tanítóképző intézetek vegyeskarának szól, 1942-ben. A költőről így ír Kodály: „Gazdag Erzsi 25
