Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Móser Zoltán: Mesében és fényben (Kodály Háry Jánosáról)

gloriosus:2 ő maga az életre kelt magyar meseteremtő fantázia. Nem hazudik: mesét teremt, költő. Amit elmond, sohasem történt meg, de ő átélte, tehát igazabb a valóságnál."

1962-ben pedig, a francia rádió részére írott nyilatkozatában, a Háry hősét szintén az európai irodalom többi, ismert alakjával veti össze:

„Háry - öreg katona, de nem szabad összetéveszteni a »miles gloriosus« ismert típusával, aki nem olyan hőstettekről regél, melyeket sohasem vitt véghez. Szintúgy nem azonos Münchausen báróval, sem pedig M. de Crac-kal. Olyan dolgokról beszél, melyek valószí- nűek, de egyáltalán nem lehetetlenek.

Elmondja - és ez látható is a színpadon -, hogy foglyul ejtette a nagy Napóleont. Ez nem igaz - de ismert történelmi tény, hogy a schmalkaldeninek nevezett háború folyamán, a XVI. században, a magyar huszárok elfogták a nagy választófejedelmet.

Az efféle esetek hagyománya elevenen megmaradt a nép emlékezetében, elvegyülve a népmesék egy s más alakjával, erős emberekével, akik kivételes erejükkel csodát művelnek.

Ez az a nézőpont, melyből helyesen ítélhetni és értékelhetni Háry alakját és egész környezetét. Tudvalevő, hogy Mária Lujza feleségül ment Neipperg grófhoz. Ezt Ebelasztin báróvá formálta át a népi képzelet, egyben épségben tartva azt az igazságot, hogy Mária Lujza nem maradt holtig hű Napóleonhoz.

Nos, a darabban Háry teszi egymásba a jövendő házasok kezét, miután a maga részéről elutasította a Mária Lujzával való házasságot, megőrizve hűségét paraszti jegyeséhez.

így keveredik a történelmi valóság és a népi képzelet megbonthatatlan egységgé a legendában, mely igazabb, mint a történelem."

*

Karácsony Sándor A magyar észjárás című könyvében (1939) külön fejezetben szól a Háry Jánosról. Ő is a valóságra kérdez rá, és a mesével válaszol: „Ha meg a valóságos életben soha nincs másképp, mire való a mese? A magyar mesélő [...] a »messziről jött ember«: az obsitos3. Sőt igazában nem is egyedül, hanem hites tanújával! »Kend is ott vót, hát nem emlékszik?«"

Ezt példázza, szimbolizálja - és ezzel már távolodik a mesétől egy kicsit - Karácsony Sándor szerint Háry János alakja. Nem is annyira Garay obsitosa, hanem Paulini-Harsányi- Kodály színjátéka. A történelemből (meséből) leszűrt magyarázatot, következtetést röviden így foglalja össze:

„Háry János közlegényből emelkedik generálissá, s nem talál ebben semmi különöset vagy hihetetlent. Bejáratos lesz a Burgba, de hát hogyisne, tett már az udvarnak jó szolgálatokat. A császárné úgy beszélget vele, mint a faluban a nemzetes asszony a jóemberével. Közli vele az intimitásokat, s elfogadja tőle, amit kommendál. Ahogy kitör a háború, megtéteti Jánost az urával kapitánynak ezzel az indokkal: miért ne ismerőst küldenénk inkább, ne idegent? Ezek persze mind vágyálmok, ám híven tükrözi a magyar ember eszejárásának ide vonatkozó tételét: nincs így, de így kellene lennie."

SE

Szabolcsi Bence zenetörténész, Kodály első tanítványainak egyike írja Kodályról szóló vallomásában, hogy egyszer látta táncolni is Mesterét és tanárát. „Egy augusztusi éjszakán, 1924-ben, a salzburgi dóm téren rögtönzött, csodálatos délceg verbunkost járt: mintha már a Háry János egyik jelenetét rögtönözte volna. A tánchoz én dúdoltam a kísérőzenét, Boka híres »Száz ember verbunkos«-át."

2 Miles gloriosus = hetvenkedő katona. Plautus vígjátékának címe és a darab főhőse.

3 „A messziről jött ember azt mond, amit akar." (közmondás)

13