Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Móser Zoltán: Mesében és fényben (Kodály Háry Jánosáról)
Móser Zoltán Mesében és fényben Kodály Háry Jánosáról Igaz ugyan, hogy Szekszárdon születtem, de minden kötődésem a Tolna megyei Tevelhez kapcsol. Ha gyermekkoromat felidézem, akkor az úgy jelenik meg, hogy az autóbusz, amely kora reggel bevitt Szekszárdra és hozott délután haza, a Garay térről indult és mindig ide érkezett meg. A váróteremből pedig a Garay-szobrot láttam. Róla tudtam, hogy híres ember (hisz teret is, gimnáziumot is neveztek el róla), de hogy Háryról is írt egy elbeszélő költeményt, arról csak később értesültem. Ekkor tudatosult bennem, hogy az 1812-ben született költő legjobb versei, elbeszélő költeményei közül való az 1840-es évek derekán íródott Obsitos. Ennek az elbeszélő költeménynek a főhőse egy leszerelt, hetvenkedő katona, akinek alakja jól ismert a világirodalomból. Természetes, hogy ezt a nagyot mondó vitézt a hagyomány Szekszárdhoz köti. Ezért is van szobra a vasútállomás felé vezető sétányon. „Egy levéltári adat szerint Háry János szekszárdi fazekasmester 1766-ban született, s 1850-ben halt meg. Kodály ismert daljátékának szövegírói történelmi ismeretek híján, vagy esetleg csak a népdal szövegéhez alkalmazkodva, Nagyabonyt említik születési helyének, Illyés Gyula viszont Simontomya mellett állt ki, közelebbi szülőföldjének adva az elsőséget, s ez elfogadható is lenne, csak az a nehézség, hogy nem egy Háryról szólnak hiteles adatok. Hadnagy Albert, Tolna vármegye egykori tudós levéltárosa hat olyan Háryt sorol fel, aki Garay János nevezetes költeménye alapján joggal pályázhat halhatatlanságra. Mehrwerth Ignác, Szekszárd városának főjegyzője valamikor 1845 körül be is mutatott Garaynak egy Háryt, aki - éppen szüret ideje volt - újabb vitézi kalandokkal szolgált, s Garay őszintén sajnálta, hogy nem előbb hallotta a vidám, fordulatos történeteket, mert akkor ezeket is beleszőhette volna a versezetébe. De volt olyan szekszárdi születésű Háry is, aki 1796-ban Pécsett csapott föl katonának, megfordult olasz földön, s 1803-ban Padovában szabadságolták. Egy újabb Háry Galíciában vitézkedett, s ez is Szekszárdra került vissza."1 De a legvalószínűbb, s egyre inkább elfogadott feltevés szerint a költő Augusz Antal alispán ma is álló házában találkozott Háryval, egy vidám szolgalegénnyel, akitől élőszóban hallotta ezeket a történeteket. „Innen az út már Kodályig vezet." Vagyis ez volna a kezdet, Kodály színpadi műve pedig a végállomás. Ahonnan nincs tovább út? Tovább nincs, de visszafelé van, s nem is egy. * Kodály 1926-ban, a bemutató előtt így nyilatkozott a darabról: „Mihelyt Háry megszólal, »kezdődik a mese«. - Ez a kulcsa a darab Háryjának, akiben Garay elmúlhatatlan obsitosa is megvan, de több annál. Sokkal több, mint jóízű genre-alak, mint egy magyar miles 1 Csányi László: Bejártam Tolnát-Baranyát. Bp., 1988.137-38.1. 12
