Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Tóthpál József: Kodály Zoltán és a magyarság sorskérdései

Trianon szomorúságát nem feledtetheti... Ady Endre Akik mindig elkésnek című versének zenébe foglalása ugyancsak lázadás a sors ellen, amikor a kórusének csúcspontján felkiált: „Meghalni se tudunk nyugodtan. Amikor már megjön a halál, lelkünk vörösen lángra lobban..." Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című ódájával - a zeneköltő halálának 50. évfordulóján - egyik oldalon „felszólítja" a zeneszerzőt: „Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjainkban őseink is megmozduljanak...", a másik oldalon a magyarságot: „És a nemzet, mint egy férfi álljon, Érc karokkal győzni a viszályon..." S a végén Kodály hitvallása: „Van még lelke Árpád nemzetének." Ez a szenvedély, ha lehet, még erősebben szólal meg az Ének Szent István királyhoz című kórusművében, amikor kérdezve felkiált: „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?" A kórus középső részében kérleli: „Nézz már István király bánkódó hazádra..." A mű végén a forte pianóvá szelídül: „Egész Magyarország sír és panaszkodik... óhajt, fohászkodik..." Talán a legdrámaibb ezeknek a műveknek a sorában a Zrínyi szózata, melyet a magyar társadalom történetének egyik legsötétebb, legelviselhetetlenebb korszakában írt Kodály, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ráébressze a magyarságot: van értelme a diktatúra elleni harcnak. Zrínyi Miklósnak, a Szigeti veszedelem című barokk eposz költőjének A török áfium ellen való orvosság című prózai munkájának szövegéből válogatta össze szövegének minden mondatát. Hadd idézzek közülük néhányat: „Én csaknem mintegy néma felkiáltok, ha kiáltásommal elűzhetném ezt a dühös sárkányt, kiáltván: Ne bántsd a magyart!", „Sehol másutt Magyarországot meg nem találjuk", „Az mi nemes szabadságunk az ég alatt sehol sincs, hanem Pannóniában..." - s végül: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!"

Történetfilozófiai és esztétikai szempontból az említett művek a mindennapi gondolkodás szintjéről szemlélve megközelíthetetlen magasságba emelkednek, más kórusművei, melyekről az alábbiakban kívánok szólni - erkölcsi megközelítésben - újabb magaslatok meghódítását jelentik.

Immanuel Kant német filozófus etikájának, A gyakorlati ész kritikája című munkája zárszavában a következő mondatot olvashatjuk: „Kedélyemet két dolog tölti el egyre újabb és fokozódó csodálattal és tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem." Ha belegondolunk, a művészetek és a tudományok története az igazság, a jóság és a szépség - az esztétikum és az ethosz szimbiózisának a története is egyben, hiszen az emberi kultúra élete szinte kezdettől fogva ethosszal telített. Az ethosz magyar fordításban - mint ismeretes - erényt jelent. Arisztotelész például kétféle erényt különböztet meg egymástól: erkölcsi és észbeli erényeket, s hozzáteszi: mindkettő a jó cselekedet forrása. Ami pedig a zenét illeti, azt mondja: „A zene gyönyört, az erény pedig igaz örömöt, szeretetet és gyűlöletet ad: így világos, hogy semmit sem kell annyira megszoknunk, mint azt, hogy helyesen ítéljünk, s örüljünk a tisztességes erkölcsöknek és a nemes cselekedeteknek..."

Kodály Zoltán művészetfelfogását és etikai nézeteit a Zeneakadémia évzáróján 1953- ban elmondott beszédének egy Robert Schumanntól származó idézete testesíti meg legszemléletesebben: „Az erkölcs törvényei a művészetével azonosak." Schumann eme egyetlen mondatának sugárzásával Kodály egész életművét átvilágíthatjuk. A csúcson — szerény véleményem szerint - természetesen más művekkel együtt - a Jézus és a kufárok és a Sík Sándor Te Deuma című kórusműveket találjuk. A Jézus és a kufárok-ban örökérvényű igazságokat vizionál az Újszövetség evangéliumainak szövegére. Már az indítás maga félelmetes szinesztézia a képiség és a zene találkozásában: „Elközelge húsvét, és felméne Jézus Jeruzsálembe a templomba. És ott találá ökrök, juhok, galambok árusait, és ott terpeszkedtek a pénzváltók..." Mire Jézus „kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból", mondván: „Ne tegyétek atyám házát kereskedés házává", mert „írva vagyon, az én

10