Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Mezey László Miklós: Az emlékállító (Sárándi József költészetéről)
III. A Birtokviszony (Karcag, 2006, Barbaricum Könyvműhely) természetesen magában hordozza a Sárándi-líra imént említett sajátosságait, alapvonásait, sőt kiemeli, hangsúlyozza szellemi „anarchizmusának" indulatos megnyilvánulásait - helyesebben, nonkomformizmusát -, ugyanakkor jól mutatja a már szintén emlegetett, a '90-es évek derekától bekövetkezett szemléleti és kisebb részben stiláris módosulásokat: az irónia és önirónia, a groteszk és abszurd látás- és ábrázolásmód megerősödését, a csattanós (netán trágár) fordulatok alkalmazását, az éntudat még monumentálisabbra növesztését. (Zárójelben megjegyzendő, hogy e túlzásig fokozott éntudat, úgy lehet, sokak számára nem rokonszenves, de mivel versekről van szó, ezt ízlésbeli vélekedésnek nyilváníthatjuk, amelyről tehát nem érdemes vitázni.) Mindeme újabb vonások, frissebb keletű hangsúlyok természetes módon megmutatkoznak a versek formavilágában is. Szinte kizárólagossá vált a szabad versforma; kötetlenül, zabolázhatatlanul árad az amúgy is erősen - de belsőleg érvényesülő - beszédritmus, a szaggatottság, a gondolattársításos kihagyás mellett a szinte kiáltványszerűen tömör megfogalmazás, a hetyke odavetettség jellemzi a '90-es évek közepe óta keletkezett Sárándi-verseket. Egyszóval a nyers költői és nyelvi erő még föltűnőbb lett az utóbbi évtizedben. A válogatott versek, az 1969 és 2006 között keletkezett darabok e gyűjteménye is azt a vélekedést erősíti meg, miszerint költőnk csaknem minden verse vallomás, de nem hagyományos értelemben vett önföltárulkozás, hanem egyéni, „sárándis" értelmű, azaz kinyilatkoztatás. A költő ugyanis azt mondja: én így látom, én ezt tapasztalom, erről ezt gondolom, ezt hiszem, tehát ez így is van! Abszolút kételytelenül, a kétség legkisebb rez- dülete nélkül kérdez és felel, állít és tagad, kijelent és vádol, pellengérre állít és fölmutat. A Birtokviszony ebben a tekintetben nem egyéb, mint a hatalmas költői ego mozaikos képe, kinyilatkoztatás-sorozata. Csaknem negyven év költői terméséből szemelgetett a kötet összeállításakor Sárándi, de jól láthatóan nem azzal az ambícióval, hogy teljes áttekintést adjon eddigi életművéről, hanem azzal a szándékkal, hogy az ezredforduló időszakára jellemző versvilágának korábbi „előjeleit" és mai termését vonultassa föl. Magyarán: inkább ama versek kisded gyűjteménye ez a könyvecske, amelyek Sárándi mai költői karakterét rajzolják ki. Ilyen értelemben érdemes végigtekinteni a kötet korai (a '70-es években keletkezett) darabjain és az újabb termésből válogatott verseken. Hangot kap a nem is annyira reménynyel, mint inkább elszánással teli ifjú költő hatalmas öntudata ( Fegyvered a toll), a biztos erkölcsi ítélet kérlelhetetlensége (A példátlanokhoz), a publicisztikus témák gúnyoros-iro- nikus földolgozása (Újságversek), a megrendítő önéletrajzi vallomás (Az éj hideg vackára dőlve) vagy éppen az istrángszaggató fiatal költő kinyilatkoztatása (Ki kicsoda?). Külön kell szólni a címadó darabról, amely a '70-es években, a Kádár-korszak derekán született. Ez a vers a korszak hamis elégedettségének, kisszerűségének, tunya belenyugvásának, szellemi törpeségének kesernyés paródiája, álazonosulással gúnyoló tagadása. Ez a tagadás, a mindenkor fönnálló renddel és rendszerrel szemben tanúsított folytonos ellenérzés, szembenállás, a dacoló kiállás, a rendszerektől független „anarchisztikus" lázadás nyer végsőkig egyszerűsített, nyers megfogalmazást az újabb versekben is (Üzenet a kegy osztónak). Sárándi műveinek némelyike már nem is vers, hanem ritmikus vagy éppen csikorgóan ritmustalan szövegbe szedett állásfoglalás, kiáltvány, az aktivista avantgárd korszakából ismerős „plakátvers", netán odavetett, ha tetszik, pökhendi megjegyzés. A hatvanadik életévén túl levő, ám örökifjú lelkű költő, afféle „szabadlelkű diák" egyszerűen, ha kell, nyers őszinteséggel, ha kell, súlyos szavakkal fogalmazza meg újra és újra a maga krédóját. így tesz az irodalomról, versről, irodalmi életről szóló Régi és új kortárs vakoknak ciklus 104
