Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - Fazekas Sándor: A Háygyerek (Háy János: Házasságon innen és túl)

ostobaságából fakad (A népzenész). A többségükben tragikus befejezések elbeszélésmódja helyenként még erősebb rokonságot tart Örkény groteszkjeivel; különösen érvényes ez A telefonszerelő című novellára. A felesége miatt öngyilkossá lett buszsofőr történetében elbeszélésmódján túl talán az a leginkább groteszk, hogy maga az elbeszélő is csak sejtheti, hogy megcsalta hites urát a szerelővel (vagy többel is). A jelek arra utalnak ugyan, hogy az asszony valóban félrelépett, de a közvetett jel mindig különbözik a közvetlen bizonyí­téktól, vagy magától az elbeszélésbeli valóságtól. A kötetzáró Szilveszter című novellában ugyanez a probléma merül fel: egy iskolás fiú következtet helytelenül, saját, megalku­vást nem tűrő, „romantikus" szemlélete alapján, habár a novellák valósága, akárcsak a kötetkezdő Sztreccsben, megalkuvások, sőt, kimondatlanul is piszkos alkuk sorozata. Úgy tűnik, ezek között a viszonyok között a szereplők elvesztették a nyílt tragikumhoz, például az öngyilkossághoz való jogukat; aki így tesz, nem vesz tudomást a külvilág meg­változott viszonyairól, s valami olyan ideált követ, amely már eltűnt. Nem véletlen, hogy ez a fajta befejezés a múltba visszavetített történetekben szerepel: korunk (anti)hősében már a Sztreccs-felfogás uralkodik, ideáljai relativizálódtak, illetve eltűntek. Noha Háy nem ítélkezik, a világról téves képet alkotó főszereplők tragikumát ábrázolja, így sugall valamelyes szimpátiát ezen alakok, illetve antagonisztikus eszményeik iránt. A kötet cselekménysémái, közhelyei ritkán öncélúak: „Biztosan így is történhetett volna, s fejletlenebb korszakokban, mikor még nem találták föl például a sztreccses anyagokat, így is lett volna, de most nem." S ha „így" (séma szerint) történik, ami történik, az bizony még a sztreccs előtti történe­tekben lehetséges. Háy gondot fordít arra, hogy bemutassa a korábbi tévképzetek iránti brutalitást, amelyet a (poszt)modem kor végez, s egy emberéleten belül is bemutatja a szabályok felpuhulását; jellemző, hogy ez a Budapesti hidak című történeti elbeszélésben bukkan fel; jellemző, hiszen mutatja Háy novellájának áltörténelmiségét. Finkenstein azon elmélkedik, hogy régebben mintha nem tartotta volna erkölcsösnek felesége megcsalását, most meg mintha mást gondolna: „Nagyon érdekesek ezek az erkölcsi törvények, amelyekről sokan úgy vélik, a terem­téssel lettek hozzáfércelve az emberi lélekhez, pedig a valóságban igen gyorsan, sokszor pillanatok alatt a gyökerükig képesek megváltozni. Először azt gondolta a fazekas, hogy az, hogy tetszik, még nem megcsalás, bárkinek tetszhet bármi, főleg, ha az szép, s ez a lány rendkívül szép volt. Aztán az, hogy szerelmes vagyok, az sem megcsalás, mert nem tör­ténik semmi. Aztán az, hogy szerelmes vagyok és történik valami, az is semmi, mert nem akkor történik, amikor az ő feleségét ezzel megbánthatná, hiszen ő, mármint a felesége éppen nincsen itt. Ezeken a változásokon ment át Von Finkenstein erkölcsi érzéke". Az első három rész pátoszmentessége ellenére a kötetzáró negyedik sorozatban akad­nak olyan darabok, amelyekben távolságtartás nélküli tragikum érezhető; a háború kör­nyéki időszakban játszódó novellák ábrázolják a sztreccs előtti világot, vagy éppen annak pusztulásának pillanatát (amikor a templomból Senkiháza lesz; Haza a Senkiházából című novella), illetve a pusztulás előtti pillanatok diszkrét báját (Gróf Arzénovics Milutinné), amelynek végén a meggyalázott Isten még igazolni látszik az ember percnyi földi bol­dogságához való jogát. A huszadik század történelmi eseményei hatásának ábrázolása éppúgy helyet kap a kötetben, mint a huszonegyedik társadalmi vagy morális problémái; összegzésképpen elmondható, még ha a kritika véleménye nem is egyezik ezen íráséval, hogy talán nem teljesen alap nélkül éreztem úgy a kötet elolvasása után, hogy valami kor­szerűt tartottam a kezemben: „most lépést tartok, végre, mint a textilipar is, a korral", még ha az egyes elemekkel természetes módon már találkozhattam is a modem és a mai magyar irodalomban. (Új Palatínus Könyvesház Rt., Budapest, 2006) 97

Next

/
Thumbnails
Contents