Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Fazekas Sándor: A Háygyerek (Háy János: Házasságon innen és túl)
ostobaságából fakad (A népzenész). A többségükben tragikus befejezések elbeszélésmódja helyenként még erősebb rokonságot tart Örkény groteszkjeivel; különösen érvényes ez A telefonszerelő című novellára. A felesége miatt öngyilkossá lett buszsofőr történetében elbeszélésmódján túl talán az a leginkább groteszk, hogy maga az elbeszélő is csak sejtheti, hogy megcsalta hites urát a szerelővel (vagy többel is). A jelek arra utalnak ugyan, hogy az asszony valóban félrelépett, de a közvetett jel mindig különbözik a közvetlen bizonyítéktól, vagy magától az elbeszélésbeli valóságtól. A kötetzáró Szilveszter című novellában ugyanez a probléma merül fel: egy iskolás fiú következtet helytelenül, saját, megalkuvást nem tűrő, „romantikus" szemlélete alapján, habár a novellák valósága, akárcsak a kötetkezdő Sztreccsben, megalkuvások, sőt, kimondatlanul is piszkos alkuk sorozata. Úgy tűnik, ezek között a viszonyok között a szereplők elvesztették a nyílt tragikumhoz, például az öngyilkossághoz való jogukat; aki így tesz, nem vesz tudomást a külvilág megváltozott viszonyairól, s valami olyan ideált követ, amely már eltűnt. Nem véletlen, hogy ez a fajta befejezés a múltba visszavetített történetekben szerepel: korunk (anti)hősében már a Sztreccs-felfogás uralkodik, ideáljai relativizálódtak, illetve eltűntek. Noha Háy nem ítélkezik, a világról téves képet alkotó főszereplők tragikumát ábrázolja, így sugall valamelyes szimpátiát ezen alakok, illetve antagonisztikus eszményeik iránt. A kötet cselekménysémái, közhelyei ritkán öncélúak: „Biztosan így is történhetett volna, s fejletlenebb korszakokban, mikor még nem találták föl például a sztreccses anyagokat, így is lett volna, de most nem." S ha „így" (séma szerint) történik, ami történik, az bizony még a sztreccs előtti történetekben lehetséges. Háy gondot fordít arra, hogy bemutassa a korábbi tévképzetek iránti brutalitást, amelyet a (poszt)modem kor végez, s egy emberéleten belül is bemutatja a szabályok felpuhulását; jellemző, hogy ez a Budapesti hidak című történeti elbeszélésben bukkan fel; jellemző, hiszen mutatja Háy novellájának áltörténelmiségét. Finkenstein azon elmélkedik, hogy régebben mintha nem tartotta volna erkölcsösnek felesége megcsalását, most meg mintha mást gondolna: „Nagyon érdekesek ezek az erkölcsi törvények, amelyekről sokan úgy vélik, a teremtéssel lettek hozzáfércelve az emberi lélekhez, pedig a valóságban igen gyorsan, sokszor pillanatok alatt a gyökerükig képesek megváltozni. Először azt gondolta a fazekas, hogy az, hogy tetszik, még nem megcsalás, bárkinek tetszhet bármi, főleg, ha az szép, s ez a lány rendkívül szép volt. Aztán az, hogy szerelmes vagyok, az sem megcsalás, mert nem történik semmi. Aztán az, hogy szerelmes vagyok és történik valami, az is semmi, mert nem akkor történik, amikor az ő feleségét ezzel megbánthatná, hiszen ő, mármint a felesége éppen nincsen itt. Ezeken a változásokon ment át Von Finkenstein erkölcsi érzéke". Az első három rész pátoszmentessége ellenére a kötetzáró negyedik sorozatban akadnak olyan darabok, amelyekben távolságtartás nélküli tragikum érezhető; a háború környéki időszakban játszódó novellák ábrázolják a sztreccs előtti világot, vagy éppen annak pusztulásának pillanatát (amikor a templomból Senkiháza lesz; Haza a Senkiházából című novella), illetve a pusztulás előtti pillanatok diszkrét báját (Gróf Arzénovics Milutinné), amelynek végén a meggyalázott Isten még igazolni látszik az ember percnyi földi boldogságához való jogát. A huszadik század történelmi eseményei hatásának ábrázolása éppúgy helyet kap a kötetben, mint a huszonegyedik társadalmi vagy morális problémái; összegzésképpen elmondható, még ha a kritika véleménye nem is egyezik ezen íráséval, hogy talán nem teljesen alap nélkül éreztem úgy a kötet elolvasása után, hogy valami korszerűt tartottam a kezemben: „most lépést tartok, végre, mint a textilipar is, a korral", még ha az egyes elemekkel természetes módon már találkozhattam is a modem és a mai magyar irodalomban. (Új Palatínus Könyvesház Rt., Budapest, 2006) 97