Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)

vagytok ejtve! Kinyitottam a kazettát, kivettem az exponálatlan filmanyagot, és kidobtam, pozsalujszta! Tóth Karcsira a szívbaj jött rá. Hát mondom, ha nagyon kell nekik, egyék meg. Mire a rendőrök összeszedték az exponálatlan nyersanyagot, mi is összecsomagoltunk. Karcsi közben morog, hogy kezdhetjük elölről! Hagyjál már, mondom, hát itt van a film a kazettában. Mindez még a brezsnyevi érában történt. Nem volt énnekem velük egyébként semmi bajom. Szándékosan nem csináltam se gépkocsival, se egyéb formában semmiféle kihágást.- És a fordulat után, amikor megdőlt a Szovjet?- Akkor megint elölről kellett kezdeni mindent.-Mert?- Az egyik oldalon még mindig tartott az a fegyelmezettségnek tűnő fegyelmezetlenség, ahol minden arra ment ki, hogy miképp lehetne megtalálni a kiskapukat. A másik oldalon pedig látszott a változás, érződött, hogy könnyebb a lélegzetvétel. Már láttál mosolygós arcokat is az utcán. Korábban nem nagyon! Egy kicsit könnyebb lett, lendült felfelé a gazdaság, megszűnt a kenyérmizéria, s lassan az én kinti életem is... Gazdasági okok miatt az iroda létszámát is csökkentették, nem jutott már arra pénz, hogy állandó operatőrt telepítsenek Moszkvába. Orosz operatőrt béreltek. Én pedig 1995-ben hazaköltöztem. Egy korszak véget ért.

85