Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)
nem emlékszem hány szám alá, ott visszakapom jogsimat. „Mért? Mi ez?" „Majd megtudod." Ő se beszélt bővebben, hát náluk is minden telefont lehallgattak, pláne a hivatalos főkonzuli telefont. Elmentem a megadott címre, ott volt a jogosítványom. Akkor vették el tőlem, nem elvették, hanem ellopták, amikor Zagorszk után igazoltattak. Olyan szemet én még nem láttam életemben! Egy nagyon jóképű, jó svádájú, szép arc, szép metszésű arc. Nyilvánvalóan magas nyomozói rangban lehetett. Az a hideg szürke acélszem! Azt hittem, hogy a tekintete itt hátul kijön a tarkómon, átmegy az agyamon. De nagyon barátságosan viselkedett, s aztán kiderült, hogy tud magyarul is nagyon jól. De nekem nem árulta el. Vologya, a mi KGB-sünk utána mondta, hogy hát miért nem szóltál? Akkor mentem volna veled! Mondom neki, te miért nem szóltál nekem?! Hát nem? Na, visszaadták a jogosítványomat, csak figyelmeztettek, hogy máskor olyan helyre ne menjek, ahová nem ajánlatos. De végül is, hogy mi ajánlatos és mi nem, azt sose lehetett egész biztosan tudni. Maradt ebből a kilencvenes évek utánra is! Egy tipikus fordulatot tartogattak erre: „Nem tiltott hely, de nem feltétlenül fontos arra járniuk!" Nem tanácsoltak el, de felhívták rá a figyelmünket, hogy ha nem fontos, kerüljük el inkább. Még a moszkvai olimpia előtt történt, hogy...- Az 1980-as moszkvai olimpia korszakhatár a szovjet főváros életében?- Föltétlenül. Július végén, augusztus elején rendezték meg Moszkvában a huszonkettedik csonka nyári olimpiai játékokat. A játékok idejére a városból kizsuppolták az összes alkoholistát, hajléktalant, kétes elemet. Akik viszont maradhattak, és ők sem voltak kevesen, olyan dolgokat láttak, amilyeneket addig soha. Divatban, öltözködésben, stíluskavalkádban. Utolsó pillanatban sikerült látogatóba hívni anyósomat és apósomat. Bedöcögtek a kijevi pályaudvarra, és a hazafelé vezető városnéző úton ámulatukra felfedezték Moszkva egy bizonyos részét. Tudtam, hogy aznap este kilenc órakor a haditengerészet ünnepén tűzijáték lesz. Vacsora után erkélyünkre invitáltam őket, és ott gyönyörködhettek a Moszkva kilenc pontjáról gépágyúkkal fellőtt tűzijátékban. Én szerényen közöltem, hogy a ti tiszteletetekre én rendeltem meg. Ottlétük alatt többször is előfordult, s miután búcsúestjükön is eszközöltem a tűzijátékos meghívást, apósom gyanút fogott, és rám kérdezett. Melyik fegyvernem napja a mai? A kínos helyzetből nejem vágott ki, közölte, az én születésnapomra, de a ti tiszteletetekre is szól. Az olimpia után szabadabb lett Moszkva levegője. Na, de ez még előtte történt. A Gagarin-emlékmű felavatása előtt kimentünk, megnéztük, forgattunk. Még filmtechnikával, külön a magnó, szinkronkábel, mikrofonkábel... Nem úgy ment, hogy videokamera, és már csinálhatod is. Letelepedtünk, kábelezgettünk, én már csináltam az illusztráló vágóképeket, elölről, oldalról, a környékről egy-két snitt, hogy hol, mégis Moszkvának milyen helyén, milyen környezetében áll az emlékmű. És jöttek a rendőrök. Mire Karcsi elmondta a kopfot, körül voltunk véve rendőrökkel. Aztán leigazoltak bennünket agyba-főbe, mit keresünk ott, van-e külön engedélyünk? Külföldi tudósítók vagyunk, itt az akkreditációs igazolvány. „Ez ide nem érvényes! Ide nincs külön engedély." „Hát miért, ez egy köztéri szobor!" Én akkor még annyit se tudtam oroszul, mint amennyit azóta már elfelejtettem. Látom, Karcsinak fő a feje, és már-már kezd ideges lenni. Hát ők elkobozzák a fűmet! „Ehhez nincs joguk." Karcsi vitázott velük, én ránézek a kazettára, százhúsz méter film van benne, az arcod mellett a kazetta bal oldali részén megy a szűz anyag, tehát a felvételre váró anyag. Átmegy a kapun, ott exponálódik, és a kazetta másik oldalára jön fel az, ami már le van exponálva. így csak odanézel, és látod, hogy hány méter van még hátra. Százhúsz méter nem a világ, úgy tíz perc, tizenegy perc maximum, tehát gazdálkodni kell tudni a nyersanyaggal. Nem vittem százhúsz métert, hanem csak kilencven méter maradék anyagot, ami bőven elég volt. Ránéztem a számlálóra, és még körülbelül húsz méter szűz anyag maradt a tekercsen. Közben megy a vita, hogy nincs jogunk, van jogunk! Mondom, le 84
