Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)

- Igen. Nagyon szép jakut lányok voltak. És a jakut lányokra mi a jellemző? Rendkívül magasak, szép kerek fejük van, szemből nézve. Mint a tányér, olyan szép kerek fejük van, de csak szemből nézve. Profilból lapos, mint a tányér. Olyan kis szép kerek fej, nincs tarkó, nincs homlok. És bűbájosak. A csinosságukról nem tudok mondani semmit, de bűbájosak.- Miért, nem csinosak?- Nem tudom. Nehéz megállapítani, mikor egy rénszarvasbőrből varrt overall van rajta, bokájától az orráig, és csak ez van rajta, semmi más. Az overall alatt még jól lekenve szarvasfaggyúval a fagy ellen. Olyan büdös volt azon a helyen, hogy rá lehetett könyököl­ni. Aztán megszoktad. Úgyhogy a csinosságukat nem volt módom megállapítani.- Tehát az öltözék egy rénszarvasbőr overall?- És kész. Alatta pedig jó vastagon a faggyú.- Az a pendely meg a bugyi? ~ Igen.- Műsor volt a bárban? Zene?- Műsor nem volt. Valami régi lemezeket tettek fel, meg hangszalagokat, nem valami népi muzsika volt... Valamikor öt-hat év múlva újra odakeveredtem, és megismertek azok a lányok. Jó, hogy európai ember nem olyan sűrűn fordul meg ott, de akkor is szép tőlük. Jött a nacsalnyik, és hozzák a prémvadász-aranybányász szőrcsomó embert is. Aki kibon­totta az usankám. Fehér ing, nyakkendő volt rajta. Először nem ismertem meg. Megvette közben a szállodát. Privatizálta.- Ez hányban volt már?- Az első utam a nyolcvanas évek közepe táján vitt oda, aztán viszonylag gyakrabban. A kilencvenes években Földvári Gézával jártam ott újra. Akkor lett privatizálva ez a szál­loda. De ugyanolyan büdös volt, mint korábban.- A poshadás idején azért mentetek, hogy érdekes, hazaküldhető riportokat csinálhassatok, meg rögzíthessétek a hatvanadik évforduló eseményeit a birodalmi provinciákon. A kilencvenes években mi volt az út célja?- Beállították az első ipari üzemet arany kitermelésre. Egy ciánmentes aranykitermelőt hoztak létre. Ez volt a világhír akkor, ezért mentünk oda.- És ott mivel utaztatok tovább? Helikopter? Rénszarvas? Motoros szán?- Mindegyikkel. Mondjál egy olyan járművet, közlekedési eszközt, amin még nem utaztam!- Görkorcsolya?- Ott van a görkorcsolyám hátul a széknél. Itt van szemben a virágpiac, s rögtön mellette egy ötlépcsős bejáratú kocsma, borzasztó ronda, de közel van. Oda jár az asztal- társaságunk. Egyetemi tanár, jogász, gépészmérnök, segédmunkás, virágtermesztő, egy geológus, aki bejárta Mongóliát és vizet keresett, meg olajat, meg amit talált. Egy nagyon heterogén társaság, még egy cigány is van benne. Ok kérdezték a múltkor, hogy milyen járművel nem utaztam még. Zeppelin? Megvolt: Düsseldorf, városnéző zeppelin-járat. A végén már úgy kérdeztek, hogy bivalyfogaton utaztam-e. Bivalyfogaton nem, de bivaly­háton igen. Tevegeltem, szamaragoltam, lóháton is ültem, elefánton is ültem. Voltam tengeralattjárón, mélytengeri kutatóhajón, különböző repülőgépeken. Vitorláztam is, vitorlázórepülős is voltam.- Trezinával?- Na, azon nem, de az nem közlekedési eszköz!- A moszkvai téli közlekedést hogyan oldottátok meg?- Meg kellett tanulni korcsolyázni az autóval is, meg gyalog is, mert másképp nem bol­dogultunk, másként nem tudtál volna eljutni sehová. A Seremetyevói repülőtér nyolcvan 82

Next

/
Thumbnails
Contents