Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)
- Mondom Rózsikénak, hát nem tudok oroszul! Azt mondja, nem baj. Majd a másik beszél! De nekem van egy feleségem is. Beszéld meg vele! Mikor adsz választ? Hazajöttem, mondom Mártának, van-e kedved eljönni Moszkvába. Kirándulni? Nem. Négy évre. Ez büntetés, vagy kiküldetés? De Rózsika elintézte azt is, hogy menjek, vigyem ki a feleségem, a televízió biztosítja a repülőt oda-vissza, a szállodát, s nézzük meg együtt, hogy vállaljuk-e. Megnéztük, és úgy döntöttünk, hogy jó, hát akkor elmegyünk Moszkva országba négy évre. Kis feleségem az iskolai tanulmányai folytán azért valami alap nyelvtudással rendelkezett. De én a cirill betűket sem tudtam, hogy kell elolvasni... Zsupányi Bea, az ottani gyártásvezető jött ki elénk a repülőtérre, és megmutatta, hogy ez a Csák Pista lakása, ez lenne majd a ti lakásotok. Csák Pista volt az elődöm, operatőr. Egész kellemes lakás. Végigjártuk, colstokkal felmértük, és mentünk a Budapest Szállóba, mert ott kaptunk helyet. De a feleségemet nem akarták beengedni, mert oda nőt nem lehet felvinni! Ekkor estem össze.- Hol volt a lakásotok?- Ulica Oborucseva, Vnukovó felé, a Leninszkij proszpekten, hogyha jöttél kifelé, a Kremltől közel 18 kilométerre már ott is voltál. Nagyon kellemes hely volt. Egy U alakú tó vette körül, fenyő- és nyírfaerdőkkel határolva. Nagy hidegek, lejtős part. Ott tanult meg a lányom sízni. Én tanítottam meg, holott síléc se volt a lábamon életemben. A televízió díszletező-brigádja kijött, és berendezték a szerkesztőségi irodát tipp-toppul. Egy kedves barátom, az a bizonyos Varga Laci belsőépítész, a mi általunk felvázolt alaprajzra megtervezte a belső berendezést. Sajnos nem volt alkalmam utána, hogy legalábbis hálából meghívjam Moszkvába, hogy gyere, nézd már meg.- Miután igent mondtatok, hogy akkor jó, megyünk, volt valamilyen fölkészítés? Instrukciók? Hogyan kell ott létezni?- Nem volt. Tudósítók vagytok, csináljátok! Egyébként nagyon jó csapat volt. A doyen akkor Kis Csaba volt, az MTI-től, de a rádióba is bedolgozott. Tóth Karcsi, Medveczky László, hadd ne soroljam most a neveket. Voltunk ott tudósítók huszonvalahányan. A banda összetartott. Nem volt gyűlölködés, meg olyan, hogy eltitkolunk valami hírt. Hogy adok én hírt, de csak ha te is adsz valamit!... Ez így szóba se jött. De volt gonoszkodás is, játékosan!- És miről tudósítottatok?- Akkoriban folyt a készülődés, hogy hatvanéves a szovjet cirkusz, hivatalosan a Szovjetunió megalakulása hatvanadik évfordulójának megünneplésére készültek, s ez volt minden. A belpolitika ott pangott. Vrémja zasztója!... A poshadás ideje, ahogy később ezt a korszakot elnevezték. A brezsnyevi időszakban Hírhez nem jutottál. Egyikünknek ilyen kapcsolata volt, másikunknak amolyan, és súgtunk egymásnak, hogy erre figyelj, arra készülj fel, ezzel meg ne foglalkozzál, mert nem érdemes... És hát sok segítséget kaptunk Kiss Csabától, aki mindig kiizzadt valamit, hogy tudjon mit küldeni, mert semmi híre nem volt neki se, pedig őneki aztán igazán megvoltak a kapcsolatai. Meruk Józsefnek is hallatlan jó kapcsolatai voltak, rá is támaszkodhattunk. Meg előszedtük a Vologyát, a külügyminisztérium magas rangú KGB-s szervezőjét, nem tudom, mi volt a beosztása, ragyogóan beszélt magyarul, ő erre a nyugati frontra volt ráállítva. Szibériai származék, úgynevezett szibirják. És különleges utakat szerveztünk a Bajkálra, Irkutszkba. Valahol Szibériában az is megtörtént, hogy helikopterrel majdnem lezuhantunk. Belekavarodtunk a 30 000 voltos magasfeszültségbe. A hátsó rotor akadt meg. Nagy nehezen sikerült földet érnünk. Ügyes pilótáik voltak! Medveczky Laci meg én szálltunk föl, Medveczky mint fotóriporter, mert csak operatőröket, fotóriportereket engedtek. Nem volt benne elég hely. Nyolcezer literes üzemanyagtartály az utastér közepén! Hát Szibériában vagyunk, ott nincs tartalék, nincs mindenütt leszállópálya 74
