Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)
A harmadik nekirugaszkodás után felvettek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de már nem iratkoztam be. A világot jelentő deszkákra ennek ellenére még fölléptem. Játszottam együtt Latinovits Zoltánnal, Soós Imrével, a Csokonai Színháznak amolyan belső-külső tagja lettem. Megszereztem a fényképész szakmunkás-bizonyítványt, és utána elkezdtem kacérkodni a filmezéssel. Aztán munkanélkülivé váltam, mert akkor is volt már racizás.- Az örökös létszámcsökkentés.- De én önként jelentkeztem, hogy kérem szépen, engem is racionalizáljanak! Mert az plusz pénzt jelentett, és már megvolt a másik munkahelyem, tudtam, hova fogok menni. De mégse oda mentem! Hanem egy harmadik helyre, a Talajjavító Vállalathoz. Azt sem tudtam, hogy eszik, vagy isszák. Szabó István, nyugodjon békében, volt a Talajjavító Vállalat igazgatója. Amiből az Országos Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat lett a végén, és komoly munkát végeztek. Szabó István találta ki a görgős ekét is.- Emlékszem, az nagy botrány volt.- A görgős eke is egy olyan találmány volt, mint a Rubik-kocka, meg a sok-sok magyar találmány. Brazíliában még ma is alkalmazzák, Magyarországon meg már azt se tudják, miről van szó. És akkor nekem szeget ütött a fejembe, hogy javítjuk a talajt, építjük a gátakat a Szamos meg a Tisza partján, és senki nem látja, mit csinálunk. Volt egy vegyészmérnökünk, dr. Börcsök Emil, ő is meghalt már. Beoltottam, hogy Emil bácsi, nem kéne ezt mindet lefotózni? Hát azt mondja, talán. Akkor az ő közreműködésével szereztem egy fényképezőgépet, egy nagyítógépet, és összehoztunk egy fotólabort. Én meg fényképeztem a terméseredményeket. Korábban ennyi volt a termés, mi megjavítottuk a talajt, azután ennyi lett. Sokkal több! Ez felkeltette a főnökök figyelmét. Közbejött a görgős eke! Ezt is le kéne fotózni! Csináltam róla egy pár fotót, és igyekeztem helyezkedni. Komolyan mondom, tudatosan helyezkedni! Az igazgató Szabó István feltalálóról miért nem csinálunk filmet? Hát csináljunk! De akkoriban az ÁVÓ még az íróasztalokat is leszegezte. Egy hosszú vasrudat kellett az íróasztal fiókjához keresztbe felnyomni, és a végét lelakatolni. Ilyen körülmények között kaptam felhatalmazást, hogy vegyek egy kamerát.- Nehéz volt elintézni?- Ez úgy ment akkor, hogy először is a megyei pártbizottságnak a jóváhagyása kellett, hogy ha lesz kamera, akkor mi majd azt tényleg használhatjuk. Nyilvántartások, előírások. És végre nekiindulhattam Budapesten bolyongani, kamerát keresni.- Mintha fegyvert akartál volna!- Majdnem. Valahol a Jókai utca környékén megsúgta valaki, a nevére már nem emlékszem, hogy van egy ószeres, az foglalkozik ilyesmivel. Egy öreg zsidó bácsi volt, roppant gyanakodva fogadott. Mit akarok? Mondom, hogy kéne egy filmfelvevő. Körüljárta vagy ötször a dolgot, végül azt mondta, hogy van neki egy felvevőgépe. Megmutatta, egy amerikai haditudósító gép, Bell and Howel. Háromoptikás, nem akkumulátoros, hanem óraműves. Sajnos már nincs meg. 0,95-ös fényerejű COOK alapoptikája volt. Körülbelül öt évig tartott egy ilyen optika előállítása. Mert miután kiöntötték, még olyan négy évig hagyták hűlni. Cook optika, az nem műanyag! így bonyolódtam bele a filmezésbe. Akitől megvettem, forgalomképes volt. Én elszámolási csekket kaptam a cégtől, ő pedig be tudta váltani, tehát megkapta a pénzét. Ezzel a kamerával kezdtem el fabrikálni a görgős ekéről a filmet.- A nyersanyagot ki adta?- Fel kellett vennem a kapcsolatot a Magyar Filmlaboratórium Vállalattal. Kaptam vagy 120 méter nyersanyagot. Négy tekercs harmincméteres filmet. Nagy kincset hoztam haza! Hát akkor kezdjünk hozzá, mondta az igazgató elvtárs. Mondom, kezdjünk! Forgassunk. Szabad téren csináltuk, akkor kitaláltam, hogy nagy alumíniumlemezekkel 67
