Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)
oldom meg a derítést. Nagy ámulat volt, hűha, film készül a találmányról! Kész van, mondom. Mikor nézhetjük meg, kérdezi az igazgató. Hol a laboratórium, kérdezem én. Ja, nincs laboratórium? Elő kell hívni a filmet, meg még kell róla másolatot csinálni. Munkakópiát. Akkor még a muszter szót nem ismertem. Kezdtem tanulgatni ezeket a szavakat is, és ingajáratban voltam Debrecen és a budapesti filmlabor között, ahol az emberek nemcsak a pénzre mentek, hanem volt bennük segítőkészség, fűtötte őket a szakma szeretete. Megvolt végre a laborálás. Meg kellett vágni. Kézzel! Ha úgy tetszik, majdnem nyálazva csináltam.-Hol?.- Az asztalon. Előbb megvágtam, azután elindultam ragasztót keresni. Megint menni kellett, utánajárni. Az megint egyheti munka volt. Az igazgató elvtárs meg kérdezgette, hogy készen van-e már a film. Hát mondom, kell hozzá ragasztó is. Hogy mennyi baj van ezzel a szarsággal! Szóval dicséretet, azt kaptam! Működött akkor a moziüzemi vállalat, ott a Varga Béla bácsi, ő is nyugodjon békében. Karcsi, hát miért nem szóltál? Hé, Tibi, gyere csak! Hozzál filmragasztót! Hoztak egy üveg filmragasztót. Na, azt mondja az öreg, ezzel csináld, ez megragad! Megragadt, az biztos, de olyan is volt. A címét rámondtuk! Rákiabáltuk, hogy most kezdődik a görgős eke! Különösebb nagy sikere nem lett! De az igazgató elvtárs mégis azt mondta, hogy lehet még ebből valami. Szabó Istvánnak volt érzéke a dolgokhoz. Összetoborozta például a kitelepített embereket, a deklasszált elemeket, ahogy akkor mondták, mert nagyon kitűnő szakemberek voltak. így került a Talajjavítóhoz Kelényi Ákos repülőmérnök, egykori magas rangú repülőtiszt, akit Budapestről telepítettek ki. Gépészeti főmérnök lett belőle. Értett hozzá. Az igazgató mondta, te csináld a szakmát, én viszem a politikai síkot. Igaza volt! Jól gondolkozott, mert az értelmet nem irtotta ki maga körül! Valamikor '58 vagy '59 táján elkaptam egy fülest, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola keretén belül gyorstalpalón operatőröket képeznek. El lehet jutni a Színház- és Filmművészeti Főiskolára!- Újra...- Igen. A televízió alakulása után történt ez. Kellettek operatőrök, rendezők, hasonlók. És az Országos Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat költségén elvégeztem a nyolc hónapos gyorsított operatőri tanfolyamot. Fizettek 31 forintos napidíjat, a Park Szállóban lakhattam, az útiköltséget is fedezték, néha motorkerékpáron mentem fel. A kurzust sikeresen elvégeztem. Papírom volt, hogy operatőr vagyok. Körülnéztem a városban, láttam, hogy még itt vannak a háborús nyomok, s gondoltam, mindezt meg kéne mutatni az utókornak. Beadtam a KISZ-bizottsághoz, a Kommunista Ifjúsági Szövetséghez egy javaslatot, hogy hozzunk létre egy kisfilmstúdiót.- A városihoz?- A megyeihez. Mindig igyekeztem magasabban mozgolódni. Leseperték a javaslatomat. Aztán valakinek mégis eszébe jutott, és csináltak egy kisfilmstúdiót. Úgy hívták, hogy Hajdú Filmstúdió. De velem szóba se álltak, hanem rábízták az egészet a Mozgókép Vállalatra, és csinálták a filmeket. Hát nem egyszerű? A pártelvtársak vették kezelésbe a dolgot, nagyon sok mindenfélét leforgattak. Út a jövőbe! És hasonló címek. Nem akarom abszolút bírálni őket, még ma is van benne használható. Gyűjtöm, restaurálom ma ezeket a tekercseket, hogy megmaradjanak az utókornak.- Nehéz őket összeszedni?- Hát egy tekercs itt, egy másik ott. Még ma is előfordul, hogy jönnek, hogy van itt nálam valami filmanyag, eladnám. Hagyja itt, megnézem. Á-á, mi a biztosíték? Mondom: én. És az egyiken három használható másodperc van, a másikon öt, a harmadikon semennyi...- Megcsinálták a stúdiót, de nem téged választottak. Hogyan tovább? 68
