Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)
Zelei Miklós A nagy szovjet cirkusz Egy nap Zoltai Károllyal Zoltai Károly operatőr ezúttal nem kamerával mutatja meg, hanem élőszóban mondja el, amit láttatni szeretne. Szülővárosában, Debrecenben éli aktív nyugdíjaséletét. Újságba ír, fotózik, filmezik, várostörténeti értékű régi filmeket gyűjt, restaurál és rendszerez. Egész pályaíve, még szakmai előélete, pályára kerülésének története is rendkívül izgalmas a Rákosi-Kádár-kor mikrotörténelmének megismerése szempontjából. Moszkvai állandó tudósítói kiküldetéseinek idejéről olyan történeteket beszél el, amelyek ismereteinket az egykori Szovjetunióról még árnyaltabbá teszik, és önismeretünkhöz is értékes adalékokkal járulnak hozzá.-Az egyik leghíresebb debreceni utcában, a Csapó utcában laktok. A felmenőid is debreceniek?- Igen. Én tősgyökeres debreceni cívis honpolgár vagyok, itt születtem 1933-ban. És volt egy nagyon jó nevelőhelyem, a hajlítottbútor-gyár. A Salétrom utcában ez egy ma is létező üzem, csak most már nem hajlítottnak hívják, hanem valami kft. Ott nőttem fel, egészen addig, míg az egyesült angol és amerikai légierő ki nem alakította Debrecenben a Petőfi teret. Ez 1944. június 2-án történt.- Bontási engedélyük volt?- Nem! Akkor minket is szanaszét bombáztak a gyárral együtt. Kaptunk aztán szükséglakást, kaptunk kitelepített zsidó lakást. Ott is, itt is voltunk vagy három éjjel, ezeket is lebombázták. Ahova költöztünk, oda mindig bomba hullott! Vagy az oroszok, vagy az amcsik jöttek. Az amcsik nappal, az oroszok éjjel. Végül mégis felnőttem, 186 centisre.- A bútorgyár szakmát is adott?- Nem. A műszaki kíváncsiságomat indította be. Volt egy öregúr, a szinte második apámnak tekinthető Sinkovics bácsi, a főgépész. Ő hajtotta ki, hogy a gyárban mindig minden működjön. Akkor még minden gyárnak külön áramellátása volt. Ma már a főgépészeket főigazgató-helyettesnek, vagy valamilyen menedzsernek hívnák.- Gőzzel ment az áramfejlesztő?- Gőzzel. És volt egy nagy gyárkémény, ami meg ontotta a füstöt. Prosperitás. Egy eszméletlen nagy lendkerék hajtotta a generátort, és átviteli szíjakkal hajtották az esztergapadokat meg a szalagfűrészeket.- És mindig minden forgott?- Igen, a sok szíj összevissza csattogott. Nagyon jól éreztem magam ebben a környezetben. És még túl is éltem! Mert életveszély volt a szíjak között összevissza közlekedni, de Sinkovics bácsi pontosan kioktatott. Mikor látta, hogy én viszonylag fegyelmezett gyerek65
