Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - Szuromi Pál: Macskasirató (Földi Péter festészetéről)

Persze természetigenlés ide, optimista felfogás oda: Földi Péter nem mindenben enged az ideális világlátás felhőtlenebb csábításainak. Meglehet, ámulattal nyugtázza, hogy a madarak, a halak meg a nyulak együttes létformájában még nyilvánvaló helye van a kozmikus dimenzióknak. Beljebb haladva ellenben egyre több kontraszttal, nyomorúsággal találkozik. A szelíd, normális jószágok mellé a Sánta kacsák, a Vadmacskák vagy a Félszemű macskák is menthetetlenül felsorakoznak, nem is szólva a baltás, puskás férfiak felbukkanásáról, egyáltalán az emberi lények természeti jelenlétéről. A körgyűrűs Csapda vízió történetesen egy végzetes, tragikus helyzetet állít elénk. Mégis azt látjuk: a pórul járt jószágok a halálukra sem maradnak teljességgel egyedül. Hisz tizenkét kimeredt szemű társuk mégiscsak ott strázsál körülöttük. Akár a görög tragédiák engesztelő kórustagjai. Ami annyit tesz: az állatok közegében igenis érdemleges tétje van a családi, faji összetartozásnak.

Egyszerűen: a közösségi érzésnek.

Bizonyára ennyiből is kiderül: a szülőfalujában szorgoskodó alkotónak a természeti tapasztalatok valódi kincsesbányát jelentenek. Annyi, annyi pozitív és negatív mintázatot talál itt, mint sehol máshol. S mindebből az emberi halandók, a tárlatlátogatók is csak-csak okulhatnak. Közismert, hogy a legendás ezópusi mesék is telis-tele vannak nekünk szóló érzelmi, erkölcsi üzenetekkel. Azt hiszem: lényegében e különös, etológikus látásmódban rejlik Földi legjelentősebb művészi erénye. Hogy egy hitevesztett, manierista és eklektikus világállapotban bátran felvállalja az alulnézettel, a mitikus távlatokkal járó etikus magatartást. Akárha az alázatos, hitbuzgó ikonfestők késő újkori leszármazottja lenne. Igen, e hajdani mesterek főként a legfontosabb szentek, az apostolok figuráit hangsúlyozták. És e kiemelési szisztéma most is visszaköszön. Ámde a jelenlegi műveken éppenséggel a természeti, állati motívumok dominálnak. Mind léptékükben, mind formai pozíciójukban. Ezt egyébként a macskás, síntestes látomás is tisztesen visszaigazolja.

Csak miként fér össze a szelíd, jóságos, már-már keresztényi szemlélet és a nomád, pogány szellemű valóságfelfogás? Ez nehéz, összetett kérdés. Hazai művészetünkben mégsem mindenestül rendhagyó, ha egy-egy alkotó efféle összegezésekre vállalkozik. Elég csak Csontváry, Vajda Lajos vagy Tóth Menyhért kivételes pályájára utalnom, nem beszélve Samu Géza vagy Kalmárné Horóczi Margit érdemes eredményeiről. Aztán Földi Péter sem tartozik a spekulatív, elméleties festők közé. Dehogy. Őt egész a nyolcvanas esztendőkig bőségesen kielégítették a legősibb, legegyetemesebb szimbólumok. És itt mindenekelőtt a körkörös, spirális és elliptikus formaelemek bravúros alkalmazására gondolok (pl. Forrásvidék, Karám, Csorda). Amelyben voltaképp egy ciklikus, időtlen érvényű világkép fogalmazódott meg. De korántsem elfogult egy vágány ósággal. Minthogy nemegyszer azt látjuk: a végtelenségre, harmóniára utaló töretlen körforma éppenséggel a korlátozottság, a rabság, netán a végzet megtestesítője is lehet (pl. Madárpiac, Csapda).

Aki ilyen analitikus, dialektikus következetességgel kezeli formaeszményeit, az előbb- utóbb eljut egy újszerűbb, differenciáltabb látásmódhoz. Ez történik Földivel is. Hiszen szubjektív és környezeti kutakodásai nyomán valahogy fölfedezi magának a kút, majd a kereszt alakzatait. Jóllehet az előbbi motívum még formai rokonságban áll a különféle tojás, fészek vagy vetésforgó képzetekkel, amelyek mind-mind az élet szentségét, a létezés egyetemes rendjét sugalmazzák. A körgyűrűs falusi kút mégis felemásabb, démonikusabb képelem. Benne éppúgy ott rejlik az éltető víz, a felfrissülés alternatívája, mint a feneketlen mélység, az oktalan alámerülés és a pusztulás rémképe (pl. Élvenyelő, Kútba esett borjú, A macska a kútba ugrik). Majd hovatovább az alkotó a keresztrácsos gallyakon vagy a korpuszos madárhelyzeteken keresztül egy olyanféle körkörös, világjelző mandaláig halad előre, amelynek centrumában már a kereszténység tragikus szimbóluma világol (pl. Vadnyulak, Búcsú a fészektől - Bőrrosta). S ezzel máris túlszaladtunk a kiemelt macskás látomáson.

58