Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - Szuromi Pál: Macskasirató (Földi Péter festészetéről)

De legalább elcsíptük valahogy e kontrasztos, egyetemes jelképek szimbiózisát.

Amúgy Földi pályáján a kronológiai mutatók eléggé kacskaringósak. Hol következetesen végigvisz egy-egy tematikát, máskor meg nagy bakugrásokkal halad előre, netán hátra, nem beszélve a meglepő oldalmozgásokról. Nem baj, talán pont ez a természetes. Maga is úgy véli, mint Mándy Iván, hogy „Valahol belül egyetlen képet festek folyamatosan" (H. Szilasi Ágota: Földi Péter. Pauker Nyomda Kft. Budapest, 2005. 348. o.). Mindazonáltal a kilencvenes évek tájékától - miként ezt jeleztem is - több minden átalakul ebben a piktú- rában. Látható például: a korábbiakhoz képest jócskán megszaporodnak a szűkszavúbb, magányosabb állat- és emberábrázolások. Mintha egy feszesebb, katartikusabb művészet kibontása lebegne Földi szemei előtt. Amihez a korpuszok, a kútgyűrűk felbukkanása is érdemi támogatást nyújtott. De ezzel együtt művei színvilága és faktúrája is szembetűnő pálforduláson esett át. Míg az egyik oldalon intenzíven vonzódott a sötétlően komor, kontrasztos, rembrandtos misztikájú tolmácsoláshoz, addig képei más részén pont a testetlenül ragyogó, hófehér tónusviszonyok nyomultak előtérbe. Méghozzá rusztikusán vaskos, már-már plasztikai értékű előadásban.

Ez megint egy tanulságos formai, szemléleti dualitás. Földi Péter felfogásában tudniillik a vakító világosságnak éppúgy meglehet a bénító, drámai hozadéka, akárcsak az éjszakába vesző, vészjósló sötéteknek. Különös egyébként, hogy az alkotó méltatói csak a Tóth Menyhért-es „kifehéredéssel" foglalkoznak. Holott ezúttal is a hangulati, tartalmi kontrasztok érzéki felerősödése és jótékony megtermékenyülése zajlik előttünk. S itt máris A macska a vasúti sínen című mestermű közelébe értünk. Tegyük fel: a művész életszerű, szürkés tónusokkal közvetíti a sínpályás környezetet. Ekképp azonban a sebzett, vérfoltos állatnak aligha lenne ekkora érzelmi kisugárzása. A gyapjas fehérségű, kék kontúros közeggel viszont valami téliesen szikár, hideglelős hangulat keletkezik. Sőt az irreális, sötétvörös sínoldal is figyelmeztet bennünket: itt lehetőleg túl kell lépnünk e jámbor ragadozó szerencsétlen kálváriáján. Más szóval: egy átfogóbb, közérdekűbb sugallatot kellene találnunk.

Maradjunk is a különös síntest, a vasutak képzetszférájában. Mert e közönséges, profán és korszerű tárgyi motívum felvállalásával Földi úgyszólván egy korszakos léptékű tartalmi, szemléleti fordulatot hajt végre. Nála mindeddig a tüskés, fogas boronák, a kecses csónakok vagy a parasztszekerek voltak otthonosak, nem is szólva a magasságos régiókba vezető létrákról, rongyszőnyegekről. A modem közlekedés elemi eszközeinek felvillantásával viszont félig-meddig maga mögött hagyja mesés szövetű természeti és archaikus valóságképét. Itt már csak a hullámvonalas, organikus macska képviseli a tematikai folytonosságot. Úgyhogy a nagy hagyományú, nomád létforma és a dinamikus, korszerű életstílus tényleges konfrontációjánál tartózkodunk.

Aligha kétséges: a vasúti közlekedés térhódítását nem csupán az irdatlan távolságok praktikus legyőzése motiválta. Hanem egyúttal a minél kényelmesebb, hatásosabb sebességlépcsők elérése is. Ahogy ez az autóknál, repülőknél is evidens. A racionális téráthidalással tehát egy esztelenségbe hajló, nagyzoló mánia is belénk fészkelt. Nevezetesen: az idő bekebelezése, irgalmatlan két vállra fektetése. Csakhogy ez roppant kockázatos, szinte bábeli vállalkozás. Talán hasonló élményekből, megfontolásokból ered, hogy Földi Péter kimondottan vöröses, vérszerű árnyalattal jelzi a síntest oldalrészét. Nem beszélve a képen belüli tragikus színritmikáról.

Akárha a leselkedő veszélyek, a riasztó végzetek nyomvonalát méregetnénk.

Könnyen meglehet: ez kissé direkt, túlexponált értelmezésnek tűnik. Habár miért kellene azt gondolnunk, hogy a szelíd, természetrajongó művész nem veszi észre a modem technikával járó aggasztó árnyékképeket? Szó sincs ilyesmiről. Elvégre Csontváry vagy Mednyánszky munkásságában, egyáltalán a korszerű organikus, ökologikus törekvések59