Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Tandori Dezső: Juhász Ferencnek, 2007-ben; Pótdal, Ferencnek (II.); TD, Ferencnek, tovább; kafkai (III.); Magamnak „Nincs Kharón még!” (IV.); Ferenc, én… ! (V.) (versek)
ki lenne, mi lenne? Inkább nélkülemre vegye, ha létezi, amint rendeltetett. Még hogy nem jövök össze senkivel? Magamat mi sem, így, övezi, mi sem tartalmazza. Sok öröklét-alak se közel, se messze... Ferenc, szólítalak, neved szól magadra. Hányszor van oly semmi, ami semmi-szerén? Meg nem akar lenni, fölvett, ki ez az Én? Párnaigazgatás, napestig sajgatás, és ha virágszerűn, egy-csont maga hét-bűn jaj, csont, árválkodó, jaj, csont, bujálkodó, jaj, csont, falva való, te Trójai Faló, ifja-csont, hazudó, véne-csont, gyilkoló, elveszett mérete alól is kilógó! Vinne engem is el mind a sánta lóláb, avval: itt feledne, mind feledve dolgát. Kétfelé nem lenne semminek, helyével. Meg nem unna benne bizonyság, se kétely! Mihelyt s ahogy esen így megbonyolódtam, inkább nagy-hirtelen Tehozzád mást szóltam
