Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Tandori Dezső: Juhász Ferencnek, 2007-ben; Pótdal, Ferencnek (II.); TD, Ferencnek, tovább; kafkai (III.); Magamnak „Nincs Kharón még!” (IV.); Ferenc, én… ! (V.) (versek)
a Magyar Költészet, e virágkötészet. Általad teljesült, s ha lugasa került, virága maga az! Rád gondolunk: vigasz! S ne tudnád - mindig az. Olvasód, volt szerződ, Szép Helyedre eljött, szól róla, mint szóltál, van róla, mint voltál, T. D. jó barátod most kicsit eljárkál, eh, sok mindene fáj, kórra ne ragadnák, de csak, ha tollal is, ragadja alkalmát hű-új kötetednek, méltó Kigyelmednek, és hogy bevégezze, jó hat évtizedre gondol már maga is, az Apám versére, virágok nevére, csontokra, mást élne, de csak az Ugyanaz lenne! Hű-újan: AZ! Pótdal, Ferencnek (II.) Fittyet az Öröklétnek! Öröklétekben élek, t, tt kerítések tálján se, innenén, nincsen tied-enyém, nincs része az egésznek. Mire ez az egész, névvel ha, névtelen, minden szívekbe vész, de nem szívelhetem! Tudhatom: igazi
