Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - Tandori Dezső: Juhász Ferencnek, 2007-ben; Pótdal, Ferencnek (II.); TD, Ferencnek, tovább; kafkai (III.); Magamnak „Nincs Kharón még!” (IV.); Ferenc, én… ! (V.) (versek)

Konok és átlátó poétaságodban nem feledted, Átló, ki-mi befogód van: segítetted ifját, öregebb]ét: „ÍRJÁK".

S ha az ősvilágok kerteddé szirmultak, újton is belátnod kellett termő múltat: múltakon újultál, ez, mi most velünk jár.

El nem feledhettem lapodnak lapjait, összeállt „Szegedben", szeggel hát szeget, itt, ami vers született, tőlem bár, de Neked.

Is. Mellőztetésre, aztán, de Tisza-tájt nagy meglepetésre kis seregként kiállt A Legjobb Nap, benne hány! Neked-érdemre.

Kedves bátya voltál, művelt, mély, belátó, s ha kis-más pályát jár társad, neki-ártó ezt-azt távoztattál, üdvére szavaztál.

Ki is a költészet oly ős mesterségét nem veszi Egésznek, meg se leli részét.

Erre tanítottál Országot -jaj, hol jaj.

De ahogy Vas Pista mondta a Halálról, meg el nem pusztítja mi így kél, pennáról,