Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Bene Zoltán: Kis, szerelmes történet
Bene Zoltán Kis, szerelmes történet Szilvinek Szomor Zsolt, éppen nem szabadúszó, hanem munkahellyel és hivatással rendelkező értelmiségi, öreg volt és vigasztalan. Mind a harmincegynéhány éve külön-külön, egyenként hasított éles fájdalommal az oldalába. Nézte, ahogy a barátja felhajtja a pohár gint, tonikkal. Egy városban, amely még mindig az ő városuk, noha lassan évtizede nem lakják. Kocsmafüst, nyerőgép. Szomor Zsolt a pohara után nyúlt. Belekortyolt az üres tonikba. Nem ivott alkoholt. Annak ellenére, hogy alkoholista volt. Olyan alkoholista, aki jó ideje nem iszik alkoholt. Beszéltek. Sőt! Beszélgettek, mint hajdan. Távlatok nyíltak, szívtájéki bizsergés támadt. Kissé eltávolodott a fondor halál. Szomor Zsolt hivatalos minőségében, szakmája képviselőinek gigászi találkozóján tartózkodott a városban, amelyet lassan évtizede nem lakott, mégis a magáénak érzett. Az esti fogadásra becsempészte a barátját is, aki sört ivott és Unicumot, s ezt Szomor Zsolt fátyolos tekintettel figyelte. Beszéltek. Egymással, másokkal. Szótlanul gusztálták a nőket, mintha nem volnának öregek, kövérek és csúnyák. Ettek a svédasztalról. - Távolabb körözött a fondor halál, nem mert a megszokott, büdös leheletű közelségbe férkőzni. Szomor Zsolt hivatalos minőségében, szakmája képviseletében kirándult a városból, amelyet még mindig (örökké) a magáénak érzett, egy határon túlra, és közben öreg volt és vigasztalan. Mind a harmincegynéhány éve külön- külön, egyenként hasított éles fájdalommal az oldalába. Barátja visszatért a túlzsúfolt fővárosba, ő holnap tér meg a poros kisvárosba, ahol tengődik különös törvényszerűségek szerint, önnön tehetetlenségének szorító markában. Szakmája képviselői viccelődtek körülötte. A közelben ólálkodott régi útitársa, a fondor halál. És akkor Szomor Zsolt észrevett egy lányt. Kék szeműt, barna hajút, igaz pil- lantásút. Később beszélt is vele. Beszélgetett, hogy egészen pontosak legyünk. Milyen régen senkivel, aki nem ezeréves, komyadozó vén cimbora! S most, lám! Elfelejtette, hogy az esztendők szúrják az oldalát, elfelejtette a különös törvény- szerűségeket, melyek hatalmukban tartják, ártatlanná vált ismét. Nyílt, bizakodó tekintettel nézett a világba és - legfőképpen - a lány arcába. Messzire tűnt a fondor halál! Éjszaka váltak csak el. Addig végig tömegben, végig kettesben. S ahogy a lány elment, és Szomor Zsolt szeme előtt testet öltöttek szakmája ittas képviselői, az 21
