Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Csiki László: A kezdet vége
Olyan volt az egész, mint egy ifjúsági regényben. Ez jutott eszembe, és az: dilettánsok. A püspökszerű őrnagy nélkül szálltunk a kocsiba, éjszaka volt benne, de jó meleg. A rücskös tarkójú sofőr mindvégig járatta a motort, fűtött magának a szűk félóra alatt, amíg mi matracot és keresztet néztünk. Kiértünk már a hegyek közül, amikor Kucu megszólalt.- Igyunk egy kortyot. Elhoztam a piát - lendítette felém az üveget a hómezőkről a kocsiba visszaverődő reflektorfényben. - Ránk fér. Meg alszunk is tőle. Az járt a fejemben a pálinkagőzön kívül, hogy alig fél napja azt mondta nekem a magát Kucu-Kucunak elkeresztelt ember: nemcsak testőrsége meg a katonasága védi Haza Bércét, hanem a mítosza is, legfőképpen az. A köd. Nem lehet megérinteni. Mintha nem lenne kezük hozzá, vagy ködből lenne az is, gondoltam aztán, miközben Kucu éppen azt fejtegette:- Nem is lett volna jó ott aludni. Még csak az kellett volna, hogy azzal ébredj, szürke párának láttad álmodban a bal kezedet, és te magad sem tudnád megfogni a jobbal, amikor felébredsz. Rémálom, nem pihenés! Másnap aztán reszket a valóságos kezed... Az övét láttad?- A parancsnokét? Edzett a mancsa. Biztosan tornászik, reggel, délben, este, unalmában.- A Haza Bérce kezét mondom. Én Jézus Krisztus kezére gondoltam, és arra, hogy legalább holtában megszoríthatnám-e, ő meg nem tudott másra, csak a Haza Bércéére, arra is úgy, amint véresen kimered a miseasztal mögül, és utolsó erejével a falat kaparássza.- Egyetlen fényképen sem látszik a keze - mondta. - Mert az öreg. Az nem örökkévaló. Pedig ő annak akarja hinni magát. De ráncos, petyhüdt a keze.- Majd kisimul holtában. Tesztek róla. Ti is csak kozmetikusok vagytok, akárcsak én.- Őt magát sem láttad soha. És nem is fogod. Csak a fényképét, tehát valaki mást.- Az alteregóját? Az alakmását?- A másolatát!- Nehezen fogjátok megtalálni az eredetit - mondtam. - Már nehogy nekem egy fényképre lövöldözz! - Ezt mondtam, mert én sem bírtam megállni beszéd nélkül, túlságosan ijedt és felajzott voltam ahhoz. - Esetleg csak a fényképét állítjátok a fal elé - tódítottam a reklámfilmbe illő ötletemet. - Amit ti készíttettek róla. Mentünk még egy időt, amíg Kucu megszólalt.- Tudod, én néha vadászom - mondta mélán. - És nem azért lövök le egy állatot, mert meg akarom ölni. Hanem mert látni akarom, de igazinak, és ha nem lövöm le: örökre elmegy. Ha meg ott hever a lábamnál, akkor már ő maga, és soha nem is lesz más. Akkor már nincs csalás. Vége a látszatoknak. Ezt is messziről teszi majd, gondoltam, akár a vadászatot. A puskagolyó is éppoly személytelen, mint Haza Bérce, habár mindenütt jelen van. Mintha két elmélet találkozna csak. Az egyiknek a tárgyiasult személytelenségében rejlik az ereje. Mint a rúzsnak. Az is testhez, húshoz ér, és ott lesz valamivé, 17
