Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - Csiki László: A kezdet vége

amikor elváltoztatja. Cicomázza legalább. Én ezt választottam, és nem csak jobb híján, vagy mert nem terjedt tovább a fantáziám. Hanem mert nem tudok annyira gyűlölni, mint amennyire kellene, szükséges és indokolt volna, ezért csak vörös visszfény lehetek idegen bőrön, bennebb nem merészkedem, nem visz tovább az indulat, hacsak nem magam felé. Gyűlölet nélkül pedig kevesek vagyunk, még magunknak is. Mintha elveszítettük volna a hímtagunkat, nőies festéket kennénk a szájunkra és magakelletve mosolyognánk, nehogy bántsanak.

így görögtünk, gyorsan és csendesen a fővárosig. Züm-züm-züm.

A széleken, a didergetős panellakásokban, ünneplőruhájukat is magukra húzva aludtak még az emberek hat takaró alatt, és talán a túlzsúfolt vidéki vonatok sem értek még ide azon melegen, vagy felszívódtak a hajnali sötétségben, és most talán egy délszaki országban szálltak ki az utasok, egy időutazás végállomásán.

A mi sofőrünk tudta az utat a városon át, mégis az volt az érzésem, hogy nem azon hajt, kerülőket tesz, mintha vissza-visszakanyarodva saját nyomainkat keresnénk, hogy eltüntethessük. Végül, mintegy akaratom ellenére, mégiscsak megérkeztünk, legalábbis közel jutottunk valamihez. Egyelőre egy mellékutcában álltunk meg, fekete jégen, kétoldalt feltorlaszolták a havat, keskeny ösvények maradtak csupán a házfalak mellett. Aztán csak néztünk és hallgattuk, hogy zúg a fülünk.

18