Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - Csiki László: A kezdet vége

A feszület talpa csikorgott a padlón, felhorzsolt fa- és kőmorzsalék maradt a nyomában. A matracokhoz mentek vele, rogyadozva, inuk szakadtáig erőlködve, majd ledöntöttek mellettük a puszta falhoz. Rézsútosan hevert a kereszt, a miseasztal mögül csak az egyik szárnya és a korpusz véres jobb karja látszott. így már rendben volt, nem vízszintesen ábrázolódott a vércsík, mint a templomokban: a fizikai törvények szerint folyt lefelé.

Bekészítették az összes kellékeket az előadáshoz, és holnap, ha másra virradnak, mint amit reméltek, talán megváltoztatják. A keresztvivő katona keresztet vetett magára.- Aludjunk erre egyet - szólalt meg Kucu.

A kijáratnál álltunk már, végtelen utunk végén a termen át, amikor a parancsnok is hangra kapott.- Nem kellene neked most a fővárosban lenned?- De - felelte Kucu. - De nélkülem is megy majd, ha egyszer beindult.- Szóval, mégse te vagy a főnök, Olej - mondta a parancsnok. - Közben meg tudod, hogy vezér nélkül semmit nem lehet tenni. Sem az országnak, sem neked vagy nekem. Halálra szánta magát a nép. - Ekkor mintha elrestellte volna a pátoszát, vagy a merészségét, amivel a nagyok dolgába ártja magát, legyintett egyet. - A kicsiknek itt nem nő fű, még legelni se. Azt mondom, menj, jelentkezz le.- Saját magamnál? Te nekem jelentesz, én meg akinek kell. Hallgass rám: most beszarni bűn.

Kucu jóindulatúan és dölyfösen oktatta, mint egyik ivócimbora a másikat, amikor a kocsmai mellékhelyiségben ad tanácsot, hogyan kezeltesse a tripperét.- Nekem te nem adhatsz parancsot. Te csak katona vagy - mondta a parancsnok.- De van telefonom. Felhívhatom az igazi főnöködet. A mostanit, vagy a következőt, nekem mindegy. - A fali matracok felé intett. - Még üres a hely, s nem tudni, ki áll majd oda.- Esetleg éppen te. Hogy kipróbáljuk, milyen.- Itt minden jól be van rendezve ahhoz, ha ne adj Isten függelemsértést állapítanék meg. Ha jól tudom, hadi törvényszék is van, fent az emeleten alszik, legfeljebb hamarabb kezd, nem holnap.- Meg véletlen is van, amikor esetleg elsül egy fegyver.- Ezt megjegyeztem magamnak - mondta Kucu. - Majdra. Ha majd kihallgatást kérsz a titkárnőmtől.- Az istenit, Olej, menj, csináld, ha már belevittetek - mondta a parancsnok. - Ne hagyj a szarban.

Végül is békességben elindultunk a folyosón, ki az udvarra, a katona őrizte nyitott ajtón át látszott, hogy leülepedett rajta a téli sötétség. így kisebbnek tűnt. Egy vendégfogadó udvara is lehetett volna, vagy egy elmegyógyintézeté.- Az orvos itt marad - mondta a parancsnok a hátam mögül, vidoran. - Úgyis felszökött tőled a vérnyomásom. Holnapig megvizsgálhat. Ti meg akkorra hozzátok el nekünk a másik pácienst.

16